Ha férjhez megyek még egyszer, akkor piros ruhában fogok úszni
a bársonyszőnyegen…
Azt mondják piros az érett nők színe.
Akkor érett leszek.
Bár még nem tudom kihez, csak azt, hogy valahol tart felém.
Nem a herceg fehér lovon, azt nem akarom.
Csak azt hogy ember legyen.
Nevét majd csupa nagybetűvel írom,
a legkevesebb lesz mit érdemel.
Nem félek majd többet a holnapoktól, mert nem lesz olyan.
Csak mában fogok élni és mindent kitörölni ami utamba van.
Egyszer majd megfogja kezem és többé nem engedi el.
Magas lesz, attól ahogy nézem, figyelem egyenes tekintetét.
Figyeli majd ébredésem, sosem sietett csak karjába fűz.
Igaz lesz minden kimondott gondolata.
Vigyáz majd rám, ahogy csak férfi tud.
Sosem kell többet gondolkodom azon, vajon hogy élnek a nagyok.
Érett nő leszek, ettől gyermeki.
Gondoskodni fog rólam valaki.
Megmutathatom azt is, milyen gyenge vagyok.
Sírhatok ha fáj valami, nevethetek, amikor csak akarok.
Velem nevet, ha kell, letörli könnyemet.
Majd figyel rám, mert szeret.
Szeretni fogom nagyon, mert szerethetek.
Megbocsájtja azt, hogy mégsem lettem érett nő, csak egy örök gyerek.
Hogy mikor jön, nem tudom.
De tudom, hogy pont így lesz.
szöveg Bélay Krisztina
kép Amanda Diaz
emtévé
