Miért hiszünk el annyi szemetet?
Nem éppen az ártatlanságunk miatt? Nem azért, mert ahogy cseperedtünk, hittünk abban, hogy amit mások mondanak az igaz? És talán még most is bízzunk abban, hogy amit mások mondanak az igaz? Nem a bennünk lévő ártatlanságunk naivitásának köszönhetően dőltünk be tízezer hazugságnak, és vagyunk hajlandóak még tízezret elhinni? Nem belső ártatlanságunk a kihasználhatóságunk oka? Igazán, ha magunkba tekintünk, nem éppen az ártatlanságunknak köszönhetően, hisszük azt, hogy bűnösek vagyunk?
Saját, bennünk lévő ártatlanságunk miatt elhittük a világ valamennyi negativitást, és hagytuk, hogy hatástalanítsa elevenségünket és tönkretegye annak tudatát, hogy valójában kik is vagyunk, majd becsapott minket szánalmas apró kicsinyességével, amelybe aztán belesüppedtünk. Talán nem a miénk az újszülött ártatlansága, mely nem tudja megvédeni magát és lévén, hogy nem tudja megkülönböztetni az igazat a hamistól csakis megengedni tudja, hogy programozzák, úgy, mint egy számítógépet?
szöveg Dr. David R. Hawkins
kép Valkóczi Balázs
emtévé
