Apró álskorpió sétált egy szinte erezetig lebontott levél lemezén. Ebben a megvilágításban jól látszik, mennyi apró mikrostruktúra, érzékszőr borítja parányi testét. Az álskorpiók vadászat közben sokkal inkább ezekre, és leginkább az ollóikon elhelyezkedő hosszú, finom, macskabajusz-szerű szálakra támaszkodnak, mintsem látásukra. Ollóik mozgatható ujjában méregmirigyet hordoznak, amely az olló csúcsán nyílik a felszínre.
Apró ízeltlábúakat, atkákat, levéltetveket, ugróvillásokat, rovarlárvákat zsákmányolnak. Ollóik hegyével “megcsípik” testüket, átdöfik kültakarójukat, mérget fecskendeznek beléjük, majd biztos fogást keresnek rajtuk, hogy a vergődő préda ne csússzon ki szorításukból. Mire a méreg megbénítja a zsákmányt, megkezdik annak feldarabolását és elfogyasztását jóval kisebb ollós csáprágóik segítségével.
kép és szöveg Újvári Zsolt
emtévé
