Nektek mesélek
Nektek, akik fentről figyeltek és hallgattok bennünket.
Nektek, kik mindent láttok és tudtok, mi itt lent a Földön és a szívünkben történik. Nektek, kik tudjátok, hogy minden ember aki igazán él, néha válaszutak elé kerül, ahonnét ugyan lenne kiút, de szabad akaratunkból, néha úgy döntünk, hogy mégis végigjárjuk azt. Néhol az utat szegélyező jelzésekre bukkanunk, olyanokra, amiből érteni lehet, ha úgy szeretnénk. Csak nyitott fül, szem, és kitárt szív szükségeltetik hozzá.
Mondom csak ennyi
De talán a legnehezebbet kívánjátok tőlünk, amit ebben az életben csak kérni lehet egy Embertől. És mit is ígértek mindezért cserébe? Csak tükröket. Tükröket, ahol és amiben, mások életén keresztül, megláthatjuk önnön valónkat. Azt, amivé eddig eltelt életünk alatt váltunk. Megmutattok mindent magunkról, még ha ezt, olykor oly nehéz is meglátni, vagy e terhet elviselni. Megajándékoztok bennünket, minden rejtett lelki kincsükkel és feltárja azt, ami eddig a homályban megbújt.
Kiszakítotok, megszokott környezetünkből és a hosszú kilométerek megtétele alatt, a természet segítségével és önnön akaraterőnkkel, átformáltok. Segítségükkel visszatalálhatsz, a szíved tiszta forrásához. Te döntesz. Az út semmire sem kényszerít, csak esélyt és lehetőséget kínál számodra. Ha ezt megérted, rájössz, az út nem kívül, sokkal inkább belül, a lelkedben él és élni is fog. Hosszú és szép lesz, de küzdelmekkel terhes, életeken keresztül.
Enyém lett az út és vele és vele minden kincse
Mindezt azért, hogy visszataláljak magamhoz, ahhoz az emberhez, aki erre a földre romlatlanul, mosolygósan és ártatlanul, tisztán érkezett. Ahányszor csak útnak eresztem a lábamat, szám szerint már harmadszor, mindig fogadalmak garmadáját teszem meg és átgondolom, hogy min és hogyan is lenne jó változtatni.
Végignézem lelki szemeimmel, hol kellene még ápolatlan tulajdonságaimat lesimítani, esetleg melyet elhagyni vagy szebbre cserélni. Azután jön az út, ami mindent másképpen láttat és mutat. Oly sokszor rakott elém tükröket, hogy milyen tévesek az elképzeléseim magamról, hogy számát sem tudom. Mindig abba a sötét sarokba világít be, ahova kell és mindezért nem kíván tőlünk többet, mint, hogy bízzam oda magamat Neki és engedjek el, minden görcsös, előre elképzelt frázist, amiről eddig azt hittem, hogy tisztán látom, vagy érzem…..
És Ti, Akik fentről követtek minket, mindig vigyázzátok a lépteinket és velünk vagytok az Úton. Kísértek minket, mindenűvé, akár a sziklás ormokat járjuk, vagy vadregényes erdei ösvényre visz az útunk, ugyan úgy, mint a hosszú forró síkságokon, ahol keresztül vezettek. Ott vagytok köröttünk, minden ködös hajnalon a sötétben, akár tűző napsütésben, vagy a hegyek között ázva, egy esőfelhő kellős közepén.
Mindenhol jeleket hagytok nekünk
Jeleket a füvekben, a fákban, a kövekben, a tetteinkben, lelkünkben és az égen egyaránt. Szeretem ezeket a jeleket és a szívemmel remélem, már látom is őket. Ezért mesélem el, most ezt el Tinektek, akik fentről figyeltek, bár ezt, bizton érzem, nélkülem is jól tudjátok.
Ha az úton eszembe juttok, mikor a csillagokkal telt ég alatt zarándokolok, hajnalok hajnalán, felrémlenek a Megbocsájtás Hegyén olvasottak, amit, azon a kánikulai napon, Navarra sziklás csúcsán olvastam az Alto de Perdon-on és lángpallosként ég a lelkem tükrében.
Donde se Cruza el Camino del Viento con las Estrellas
Ahol a szél és a csillagok útja keresztezik egymást
Ott találod meg magadat, ahol Vagy. A Szívedben. És még egyszer, köszönöm Nektek, Kik fentről Figyeltek. Vár egy újabb Út ismét. Egy másik helyen, egy másik időben a Via de la Plata-n.
Buen Camino!
Jó utat Zarándokok!
Régeni János
emtévé