amíg aludt a kisfiam
napok hordalékából gyorsan
tornyos palotát építettem
csillogó flitterré varázsoltam
a félelmet és a köddé vált vágyakat
előszólítottam legyetek
a nyugtalanul toporzékoló útnak
odakiáltottam szaladj a kapuhoz
Anyám jön fogadd illendőn
amíg aludt a fiacskám hallgattam
miként mennek össze az ágy előtt
várakozás közben a cipők és a szék
karjára hajtogatott ruhák milyen
hirtelen hagyják el gazdájuk méretét
nem törődtem az esőben sírdogáló
ablakkal amin át egykor minden olyan
valódinak látszott nekem a betekintő
szörnyek már mind bokrok zord
árnyéka volt
amíg aludt a gyerekem
a fényt szólítottam jöjjön közelebb
és kértem a terheket
emberszabásúra nőjenek
kép Edit Álomvilága
emtévé
