Ha azt mondom BENKŐ JÓZSEF, sokaknak nem ő jut az eszébe. De ha azt mondom BOZSÓ, nagyon sok színházi ember kapja föl a fejét, és mosolyogva bólint, hogy persze. Olyan színházi emberről beszélünk, aki alapokat tett le az alternatív színjátszás megteremtésére. Ő alapította az első Lakásszínházat Győrben, ami akkor a maga nemében fogalom volt. Nemcsak rendhagyó formája miatt, hanem hangvétele, és egész szellemisége miatt. Naná, hogy nem szerették érte. Már a hivatalos szervek, mert a színészei és a közönség imádta. Egy korszak fűződik a nevéhez, és sok-sok pályára indított ember, aki nemcsak színészmesterséget hanem valódi, értékrendet is tanult Bozsótól.
Nem sorolgatok most itt neveket, hosszú lenne a névsor, aki neki köszönheti, hogy kapcsolatba került a színpaddal – az internet korában mindennek utána lehet nézni.
Engem inkább az érdekel, mit gondol a ma a színház létjogosultságáról.
A színház mindig, minden korban tükröt tartott az emberek elé.
Ezen lehetett nevetni, vagy éppen sírni, attól függően, hogy vígjátékot, vagy drámát nézett a közönség.
Aztán volt a XX. században egy elég hosszú korszak, amikor minden színpadon elhangzott mondat áthallás és összekacsintás volt a szereplők és a közönség között. Mindenki tudta, hogy egy gesztus, egy hangsúly mire utal, akár Shakespeare, akár Moliére írta a szöveget.
És jött a rendszerváltás.
Hirtelen mindent ki lehetett mondani, meg annak az ellenkezőjét is. Ezzel együtt viszont megszűnt ezeknek a titkos összekacsintásoknak a jelentősége.
Ma a színházi előadások – tisztelet a nagyon kevés kivételnek – engem leginkább egy jelmezes olvasópróbára emlékeztet, sok zenével, és kikényszerített álvidámsággal. Megszűntek a „nagy” előadások, és ezzel együtt a nagy színészegyéniségek is. Mert valljuk be, egy tévés szappanopera adhat népszerűséget, aki szerepel benne, föl fogják ismerni bevásárlás közben, de szakmai fejlődésről, érzelmi mélységek megéléséről nem beszélhetünk az esetükben.
Ülünk Bozsó lakásában, amit imádok.
Teljesen olyan, mint Bozsó, tele varázslatos dologgal, színházi hangulattal, titokzatossággal, szóval igazi művészotthon. Még a két macskája is színpadi jelenség.
Előttünk frissen főtt kávé, a csészékből emlékek szállnak föl gőz helyett.
Nézem Bozsó megfáradt arcát. Szeretem ezt az arcot, mert őszinte. Rajta van az élete minden lenyomata. Minden rosszé, és minden jóé. Szeretem a szúrós tekintetét is. Nem mosolyog. Már egy ideje nem.
emtévéHová tart ez a világ Bozsókám?
Benkő József Röviden, az emberi elidegenedés felé. Minden, ami az embert emberré teszi – mint a XXI. század – iszonyatos sebességgel csupaszodik le. Semmi és senki nem számít, csak önmaga, az érvényesülése és az anyagi éhsége. Szeretet, bizalom, hit – nem vallás, hanem valódi hit, amiben élünk, – megértés, elfogadás, beismerés, önelemzés, érintés, érték, beszélgetés… Ó nagyon hosszú lenne a lista! Nem csak én, többen – no ez a „többen” fogy – mondjuk, ez a világ nekünk idegen, zajos, hazug. Olyan, mint egy rossz álom. Nem szeretnék egy pillanattal sem fiatalabb lenni és ezt így leírni életidegen, mert az életösztönnél nincs erősebb ösztön. Nem érzem jól magam – most csak a magán véleményét mondom – elég volt, mennék mielőbb „ODA”, mert félek, hogy a múltam csodás, szép, tartalmas, értéket felmutató emlékeimet elveszítem. Hát nem vidám gondolatok mondatokba formázva… Azon gondolkodom ki a felelős?
emtévé Sokan irigyelnek téged, mert részese lehettél a hőskornak, sokan azt sem tudják, hogy volt ilyen. De azért akkor sem volt fenékig tejfel az élet…
Benkő József Nem, de emberibb volt! Az ember megtagadhatja önmagát, lehet jó, rossz, kegyetlen. Az állat nem! Ők – tudomásul kell vennünk – emberibbek, őszintébbek az embernél. Nem a technika, a robotok teszik embertelenné a világunkat, hanem mi magunk. „Akkor” még tudtunk dialogizálni egymással. Szeretni, érzelmesen, romantikusan. Tudtunk bocsánatot kérni. Belátni a saját és a másik hibáit, jó tetteit. Nem csak a színész fejedelmek, a nagy alkotók tudtak érzelmeket adni, nevettetni, elgondolkodtatni, csendet teremteni, hanem a „tanulatlan” egyszerű ember is, mert tudtak a maguk énjéből bölcsek lenni. Örülök, hogy e szép világban élhettem, tehettem a dolgom.
emtévé Mennyit változott ötven év alatt a közönség?
Benkő József Sokat. Elfogadta a televíziók tartalmi világát. Úgy élnek – tisztelet a kevés kivételnek – amit ott látnak. Része a saját egyéniségüknek – ha van még ilyen – a családi életüknek, emberi kapcsolataiknak. Nem olvasnak, nem látják meg a szépet, nem állnak meg egy pillanatra, hogy rácsodálkozzanak a csodára! Örüljenek a pillanatnyi csendnek! Rohannak, tarolnak, ölnek és rabolnak. Vannak, akik boldogok és azt hitetik el önmagukkal, hogy így szép az élet. Szerencsére vagyunk páran még – pici szigeten élők – akik nem így élünk. Minket már senki nem vesz észre, nem látnak és hallanak. Nem létezünk az ő világukban.
emtévé És mennyit változott a szakma?
Benkő József Ne sértsük meg e szó igazi tartalmát. Rossz iparosok vannak – kivétel néhány „harcoló” alkotónak, akik rohamosan fogynak, „elmennek”. A fiatalabbak meg lassan belefáradva feladják. Robotolva teszik a dolgukat, mert élni kell. Híg lett a színház, a képzőművészet, a film a TV. Lottó főnyeremény, arany tömb, ha értéket felmutató alkotásba botlunk. Sajnálom és bocsánat, hogy ezeket mondom. Megkeseredett, életunt, befelé forduló lettem, menekülő a nagy írók könyveinek lapjai közé. emtévé Miből lehet ma szerinted egy művésznek töltekezni? Benkő József Feltöltődni? Nem tudom a választ. Látok néha rég múltat idéző alkotásokat. Azok hozzák még létre, akik lelkükben, génjeikben hordják az alkotás tisztességét, tiszteletét és alázatát. emtévé Nevezz meg hármat a számodra szakmailag hiteles rendezők és színészek közül. Olyat, akit tudsz becsülni. Benkő József Nehezet kértél. Rendezők? Voltak a nagyok. „Elmentek”. Az ő növendékeik, akik közül sokan otthonaikban ülnek, nincs rájuk igény. Akik meg feladatot kapnak, kénytelenek kiszolgálni az igénytelenséget, mert ha nem teszik, akkor többet nem kapnak feladatot. Ez a színészekre is igaz. A fiatalokat nem ismerem, mert kiírtak a szakmából. Biztosan vannak! Nevek: Korcsmáros György, Alföldi Róbert, Zsámbéki Gábor. Színészek? Kern András, Kulka János, Csernus Mariann. emtévé Azt gondolom ha valamikor, akkor pont most lenne szükség a sorok újrarendezésére, és a színház újragondolására is. Te látsz erre esélyt? Benkő József NEM! emtévé Ez azért nem volt vidám válasz… Melyik volt a legkedvesebb rendezésed? Benkő József Mindegyik, mert azt rendezhettem, amit szerettem és mondandóm volt vele. emtévé Ha ma rendezhetnél, milyen darabot választanál? Benkő József Értéket közvetítőt, elgondolkodtatót, felhőtlenül szórakoztatót. Pasternyák Doktor Zsivágóját, Örkény Babikját ismét, mert nagyon ma! És Nóti kabaré estet. szöveg Pálfalvi Dorottya
Déry: Az óriáscsecsemő
Örkény: Babik
Moliére: Fösvény
És három világsikert hozott (Monaco Világfesztivál, 1977.)
Aztán, amikben dramaturgként is jelen voltam:
Békés-Dinnyés-Benkő: Minden tájra jut egy betyár
Bedők-Radnai-Benkő: A mi panoptikumunk
Benkő: Koaliciós szving
Ezeket szerettem.
emtévé Tovább nézelődnél? Kapcsolódó cikkek:
