Új év, új lehetőségek, fogadalmak, tervek…
Én mégis arra bíztatnék mindenkit hogy próbáljatok meg szabadon élni.
Természetesen, szeretve, nyugalomban…
A minap az erdőből hazajövet sétáltunk férjemmel, s finom füst illat csapta meg az orrunkat, egy férfi hajolt egy nagy üst fölé, s kevergetett a tűz felett valamit…
Milyen finomság készül? – kérdeztem tőle.
S ő olyan hálásan, s lelkesen emelkedett fel az edény mellől, s olyan szívélyesen válaszolt hogy arra gondoltam: az embereknek olyan kevéske is elég lenne a boldogsághoz…
Egy kis figyelem, egy kedves szó, egy mosoly, tekintet, érintés…
Mert az emberek alapvetően jók!
Én magamban arra jutottam hogy igyekszem még nyitottabb szívvel és szemmel járni a jövőben, még több figyelmet szentelve az emberekre, még inkább kizárni azokat a dolgokat az életemből amiket nem tudok befolyásolni.
Kívánom nektek is hogy derűs nyugalommal nézzetek minden nap elibe,
s adjatok hálát az életetekért,
azért, hogy minden nap rácsodálkozhattok valami szépre,
ami örömmel tölti el a szíveteket.
kép és szöveg Edit Álomvilága
emtévé
