Mit teszel Te annak érdekében, hogy jobb legyen ez a világ?
Mert ha logikusan gondolkodunk, és nézzük az Univerzum törvényeit nem vehetsz el többet, mint amennyit adsz.
Elégedetlen vagy valamivel? Mit teszel, mit tettél te, hogy az ellenkezője lehessen?
Hibáztatsz valakit, valamit? Te saját életedben mindent jól csinálsz?
Nekem nem kell, hogy válaszolj, de a lelkiismereteddel el kell tudod számolni.
A természetben vannak bizonyos alaptörvények. Nem lehet, és nem is kell mindenkit megmenteni.
A természetben csak az erősek, kitartók, legjobbak maradnak fenn.
Mindenkinek szabadságában áll eldönteni hová akar tartozni, mit és mennyit hajlandó tenni azért, hogy változtasson az életén.
Nem láttam még kutat futni a szomjazó után. Ha szomjas vagy, meg kell keresned a forrást, ahol szomjad olthatod. Ugyanígy meg kell keresned a lehetőséget, amivel változtatni tudsz a sorsodon, az életeden.
Az életben mindennek meg kell fizetni az árát, ingyen nincs semmi. Pénzt, tudást, fizikai, szellemi energiát, valamit áldoznod kell azért, hogy hozzájuss valamihez.
Elégedett vagy mindennel, ami körbevesz?
Az elmúlt évtizedben szupergyors fejlődésnek lehettünk tanui!
De milyen hatással van ez a fejlődés az életkörülményeinkre?
Jobbak lettek a körülményeink? Van-e kilátásunk szebb, boldogabb jövőre?
Mert ha nincs, akkor nagyon komolyan fel kell tenni a kérdést, van-e értelme folytatni, követni azokat a régesrég beégett, beégetett programokat, amiket követünk, végrehajtunk, amik szerint éljük az életünket.
Most már egy éve betekintésetek van az életterembe, a családom életvitelébe.
Itt minden az, aminek látszik, nincs álarc, felvett viselkedési formák.
Viszont irtózatosan sok munka van mögötte. Nekem nincs időm mások dolgaival foglalkozni, mert van sajátom, amivel kell.
Ezt az életformát úgy tudtam megvalósítani, hogy soha nem álltam be a sorba, mindig a magam ura voltam. Abból éltem meg, amihez képességem, tehetségem, kedvem volt.
Megélem, és megpróbálom a legjobbat kihozni mindabból, ami elém kerül, magamhoz képest.
Sokszor hallom mostanában: Neked könnyű!
Én azt látom, általában keresik a könnyebb utakat minden jó megoldásra van egy kifogásuk. Mindig megpróbáltam magam irányítani az életemet, nem mástól vártam a megoldásokat, így nem volt lehetőségem másokat hibáztatni, ha nem úgy sikerült az életemben valami, ahogy szerettem volna, csak magamat okolhattam.
Talán azért könnyebb nekem, mert más a szemléletmódom!
Hálás vagyok mindenért, amit kapok. Minden azért történik velem, hogy általa még jobbá tudjak válni.
Nincs benne semmi szégyellnivaló, elég hányatott volt a gyerek és a fiatal korom. Végigjártam sok utat, sok tanúsággal, voltam sok olyan helyzetben, amiről kiderült, nem kellene benne lennem. Hosszú tanulási folyamat volt ez, amikor a saját hibáimból kellett megtanulnom, merre nem szeretnék menni.
Tele voltam bizonyítási kényszerrel, és egy csomó olyan tulajdonsággal, amin a mai eszemmel már csak mosolygok, vagy megcsóválom a fejem. De az voltam én is, és minden élmény kellett ahhoz, hogy olyanná, azzá válhassak, akivé mára lettem. És ennek a folyamatnak még korántsincs vége.
Minden alakít, a helyzetek, az emberek, de mindennél nagyobb erővel munkálkodik rajtunk a maga a természet, amivel ha együtt akarunk élni, meg kell tanulnunk a törvényeit, és játékszabályait. Ha nem tesszük, nem fog együtt működni velünk, és belebukunk a próbálkozásokba.
Harmincas éveim végére volt elég tőkém hogy nekilássunk vidéken egy természet közeli élettér megteremtésének. Nem kényszerből, menekülésből, de annál nagyobb meggyőződésből vállaltuk ezt az utat. Megjegyzem, az erre fordított tőke nem volt több mint amennyiből egy vidéki kisváros menő részén lehet építkezni.
Szív, lélek, természetszeretet, teremtő erő és rengeteg munka a titka mindennek. És persze ügyesség, leleményesség is kell hozzá.
Mondok egy példát. a tó elkészítésére kértem árajánlatokat, amik húsz évvel ezelőtt 4-5 millió forintos tételek voltak. Én megcsináltam egymillió forintból igaz, sokkal több volt vele a munkám.
A ház építését is hasonlóan megfontoltan végeztem, négy évig készült.
Az elmúlt húsz éve alatt született három lányom, belefolytam a család több házának az építésébe, úgyhogy volt munka és tanulnivaló bőven.
Hat éve elváltunk a feleségemmel. Bele lehet ebbe is rokkanni, – meg is történt, de fölálltam. Ma már úgy fogom föl, hogy lehetőséget kaptam a sorstól, hogy jobb emberré váljak, és hálát érzek ezért a lehetőségért. A hatból négy év nagyon keservesen telt. Befele fordultam, és nagyon sokat tanultam. Még tovább változott az életszemléletem, az élethez való hozzáállásom. Előtte sok volt a bizonyítási vágy bennem, számítottak a külsőségek, ez a ház is ennek az eredménye. Most már csak a belső értékek foglalkoztatnak.
Ha ma építenék magamnak házat, az egészen kicsi lenne egy nagy kerttel.
De ez a ház már megvan, és kezdeni kell vele valamit. Mivel hatalmas, sokkal inkább alkalmas közösségi térnek, mint lakóháznak. Hogy ebben a formában működhessen, önfenntartóvá kell tennem.
Sokan keresnek meg naponta, hogy jönnének hozzám tanulni, ismerkedni ezzel az életszemlélettel, egy kicsit kipróbálni a gyakorlatban milyen is a gazdálkodás. A változás nem ott kezdődik, hogy fejest ugrok az ismeretlenbe!
Szemléletmódot kell változtatni.
Ha igazán szeretnétek változtatni az életeteken, nem elég csak a gép előtt ülni és írogatni, lájkolni.
Az a világ, amit mi itt megteremtettünk magunk köré nem a megszokott, és semmiképpen nem nevezhető átlagosnak. De a béke, rend, nyugalom, nem önmagától ilyen, tenni kell érte.
Ha rendeződsz, ezt te magad sugárzod ki, a környezeted pedig vissza.
Minden összefügg mindennel!
Ez a hely alkalmas arra hogy példákkal, referenciákkal bemutassam, tanítsam, mit lehet elérni a szemléletmód változtatásával.
Sokan azt gondolják, ha az őrült fogyasztói világban eltöltött évek alatt fölismerik, az életük nem folytathatják ebben a formában, és elmennek vidékre, ettől minden meg fog változni.
Ez sajnos nem így van. Nem mindenkinek ez az útja. De ha az életszemléleted megváltoztatod, nagy valószínűséggel ott is, azzal is, akivel és ahol vagy jobban fogod érezni magad.
Lehetőséget szeretnék biztosítani mindazoknak, akik komolyan változtatni szeretnének, megérintette őket ez a hely, szellemiség amit képviselek, jöjjenek tanulni, pihenni, kikapcsolódni, megszerezni azt a tudást amivel ha szükséges egy új életet el tudnak kezdeni.
A felülről vezérelt közösség építésében nem hiszek.
Egy közösség rendeződhet valamiféle érték köré. A megéléseim, tapasztalásaim alapján kulcsokat tudok adni a problémák kezelésére.
Sokan keresnek meg. Azt érzékelem, van igény a változásra, valami elkezdődött. Ha szükség van amit ez a hely és én nyújtani tudok, itt megtaláltok. Lehet jönni, velünk lehet lakni, meg lehet figyelni a mindennapjainkat hogy éljük az életünket.
Ha az ember éveken, évtizedeken keresztül költ arra, hogy tönkretegye az egészségét, lehetetlen élethelyzetet teremtsen magának akkor arra is költeni köll, hogy ebből a betegségből ki tudjon gyógyulni.
Számomra már valaminek az önmagáért való birtoklása nem öröm. Nekem a megszerzett tudás, a tapasztalás az érték. Ezt csak az életem árán tudják elvenni tőlem.
Az szeretném, hogy értelmes cél szolgálatába álljon ez a hely, legyen hosszabb távon értelme legyen az ittlétemnek.
A boldogsághoz már nem anyagi dolgok fölhalmozására van szükségem.
Amim van, az bőven elég, sőt a lehetőségeimhez képest, teret is tudok adni, egy iskola megteremtődéséhez, ahol mindannyian diákok vagyunk, mindannyian tanulunk, de tapasztalataink megosztásával, és az együttműködésünkkel sok embernek tudunk segíteni, hogy változtasson az életén.
kép és szöveg Szombathelyi Tibor
Életiskola Bárdudvarnok
emtévé
