Még tegnap délután bedagasztottam a kenyér tésztáját hogy mire hazajövünk az erdőből a nagyja meglegyen.
Akkor még nem gondoltam hogy találunk feketeszedret az utunk során, s hogy egy morzsás sütit is sütni fogok belőle.
Nagy lendülettel neki is álltam, közben egyszer átgyúrtam a kenyér tésztáját is, sütőlapra is rátettem hogy majd ha kiveszem a süteményt a forró sütőből, csak be kell toljam helyére a kenyeret.
De bizony valamikor éjszaka vette észre férjem hogy a tepsi letakarva ott maradt a széken…
Így reggelre egy alaposan szétterült “lepény” lett belőle.
Gondoltam csak felhajtogatom a széleket középre, lesz ami lesz.
S lett is egy szép rusztikus tetejű, ropogós kenyérke!
Ezért is bátorítanék mindenkit hogy süssétek magatok a kenyérkéiteket.
Nem nagy ördöngősség, viszont annál nagyobb öröm!
kép és szöveg Edit Álomvilága
emtévé
