Jönnek, az ünnepek gondolom magamban, miközben félhomályban üldögélek este, a csendes szobában.
Gondolkodom, mit is tudnék tenni azért, hogy szebb és harmonikusabb legyen. Mi az, amit egy magamfajta egyszerű ember tehet?
Nézem a polcokat. A bölcsességekkel telt könyvek sorakoznak, katonásan egymáshoz szorulva.
Nézem, de tudom, mindenre kiterjedő és kielégítő megoldás egyikben sincs.
Részleteiben mindegyik felold és megold problémákat, de ez most kevés.
Nem szeretnék szenteskedő lenni.
Nem vagyok tagja egyetlen vallási csoportnak sem. A magam módján próbálok tenni azért, hogy a hitem szilárd és megingathatatlan legyen.
Hit.
Szerintem, nem kell hozzá semmi más, mint ép, és érző lélek, nem kevés kitartás és a szeretet energiájának áramoltatása.
Mert bárhonnan is nézzük, nem csak most a közelgő ünnepekkor kell egymást szeretni és tisztelni, hitünket megfényesíteni.
Leginkább, a mindennapokban van szükségünk rá, amikor szürke lehangoltság vesz rajtunk erőt.
Szeretni bármelyik időpont megfelel, és soha nem elpazarolt idő.
Ahogy telik lassan az idő, a kora estében, egy réges-régi ima szólal meg bennem.
Úgy, ahogy a múltban tanították nekem.
Mennyei Atyám!
Itt vagyok megint. Köszönöm néked, a sok törődést, tanítást, szeretetet, békét, kínt és szenvedést, örömet, boldogságot és a hitet, amit ajándékul kaptam. Köszönni jöttem mindent, amit tőled kaptam, kapok és kapni fogok. Azt szeretném kérni, a Te akaratod legyen meg, ne az enyém.
Kérlek tisztítsd meg a szeretteim házát és a lelkét. Tisztítsd meg a gondolataikat, környezetüket, és minden helyet, ahol csak megfordulnak. Kérlek Uram!
Szeretnék bocsánatot kérni azoktól az emberektől, akiket az utolsó bocsánatkérésem óta, megbántottam és kérlek te is Bocsáss meg Uram, ha vétettem volna ellened. Bocsánatot kérek, a saját lelkemtől is, ha bármiféle sarat hordtam volna rá és cserébe, felajánlom a mai gyönyörű napomat érette.
Kérlek Uram, küldd el ma nekem az Őrangyalaimat. Küldd el nekem az ébredést, türelmet, nyugalmat, szeretetet, kitartást, hitet, gyógyulást, boldogságot, békességet, napot segítő, napot szépítő és könnyítő Angyalaimat.
Legyenek velem az egész mai napomon és az álmomat vigyázva is.
Kérlek Jézus, te adj nekem menedéket, a mai napomon, a saját testedben, adj nékem menedéket magadban és a Te szeretetedben.
Küldd el nékem, Szent Mihály Arkangyalt és a katonáit, hogy velem együtt, megtisztítsák a lelkem, minden rossz gondolattól és érzéstől.
A hazugságtól, kevélységtől, haragtól, ítélkezéstől és az összes kísértéstől. Töltsd meg a szívemet helyettük szeretettel, hittel, boldogsággal, hogy jobb és békésebb ember lehessek általuk.
Szeretetem olyan szilárd benned, mint a ház, melynek alapja kőből van, és a sziklára épült. Bármiféle áradat törne is rám, szilárdan áll tebenned. Hiszen, hitem és szeretetem, olyan tebenned, mint a jó gyümölcsöt termő fa, te táplálod. Szeretetem olyan, mint a mustármag, mely a legkisseb a kert magvai közül, de tebenned és általad kihajt és fává cseperedik. Árnyat nyújt az őt körülvevőknek, eleséget és szállást az ég madarainak, majd százszoros, ezerszeres termést hoz, és mind néked ádja. Mindezekért áldás, békesség, hála, szeretet, dicsőség és áldás tinéktek, itt a földön, az égben, és mennyekben is.
Kérlek vigyázz Uram azokra, akik nem szeretnek engem. Hozzál nekik békét, szeretetet, hitet és nyisd meg szívüket magad felé, hisz nekik van a legnagyobb szükségük, arra a szeretetre, amit Te adsz nekik. Kérlek vigyázz azokra, akiket szeretek, és akik engem szeretnek. Vigyázz rájuk. Küldd el nekik a Szentlelket és segítsed őket, és nyisd meg a szívüket magad felé, annyira, amennyire csak azt be tudják fogadni. Ezért mondom el, neked ezt az imát, és nem csak a közelgő ünnepekkor.
Ülök az apró fényekkel megvilágított szobámban.
Minden a régi. A bútorok nem másztak el a helyükről, és a kávéscsészémben sincs több frissítő.
Nem történt látszólag semmi.
Még a gyertya lángja is, csak néha, néha rebben.
De mégis. Mégis történt valami.
Akár ha huzat járta volna át, az apró lakást, a levegő friss és illatos lett. Olyan, mintha a friss, langyosan fűszeres, tavaszi kert leheletét engedtem volna be. Tisztább lett köröttem és a szívemben minden.
Kivilágosodtak a fényképek és a festmények a falon, a gondolataimmal, érzéseimmel együtt.
Lehet, hogy ennyi elég is, elég, hogy változzunk?
Elég, döntöttem el magamba.
Elégnek kell lennie. Tudom. Érzem. Hiszem!
szöveg Régeni János
kép Edit Álomvilága
emtévé
