Sok kétely és bűn a halálba láncol, de soktól néha már szabadulok. Kunyhóm falán az ősz mosolya táncol, barátaim a fák s a farkasok. Az utak, melyek innen szertefolynak, erdőmön túl az égre fölhajolnak s minden virág, fű, óra, cserje, kő egyetlen, boldog, nagy jelképbe nő s annak fényébe szőve éjszakám istent szívembe lopja a […]

Read more

Hát hogyne! Mindenképp. Most, hogy már szinte mindenkit elért az infó a klímaváltozás kapcsán, miszerint az ENSZ meg az Európai parlament is kijelentette, visszafordíthatatlanná vált a folyamat, és szép csendben – vagy kevésbé csendben – de ki fogunk múlni, mint a mamutok. Csak most ez nem korlátozódik egy fajra, a történet globálisan érint mindenkit. Ha […]

Read more

Ha egy hideg téli estén lesz két tétlen perced meleg teát szürcsölgetve a fotelben, hagyd, hogy a tudatod kilépjen kicsit a testedből, és képzeld el, milyen lehet a világ, amit ismersz, egy egészen más szemszögből. Hunyd be a szemed, és lásd, ahogy a kopott szőnyeg helyén májusi pázsit serken nárciszokkal, a szekrények tölgyfákká, a könyvespolcok […]

Read more

Ha három madár lennék, látnám magam felülről, amint magam után repülök. szöveg Sándor György emtévé

Read more

Pár asszony a Rét tetejére indult csónakon. Az ottani ligetekben sok a gomba, azt mentek szedni. Pár kisebb gyerek is volt velük, kiket nem akarták a nagyobbakra bízni. Az egyik kicsi Kúti leányka, kit Borkának hívtak, ott ült az anyja ölén. Kifelé lesett, nézte a vizek, s bokrok lakóit. Minden jószágot összeszedett, nevelgetni akarta, mint […]

Read more

A hajnal terjengő ködfala, csak nagyon lassan, óvatosan oszladozott. A szürkén magasodó fák, fenn a domb tetején, oly méltóságteljesen bontakoztak ki a felhőszerű párából, mintha illetlenségnek vélték volna megmutatni önnön valójukat, a komótosan kelő Napnak. A házam ajtajában, a nedves falnak dőlve álldogáltam, fázósan figyelve, hogy bontakoznak ki a kert formái, a színek hogyan nyernek […]

Read more

Párizsban jártam, akkor mutatta kezét az ősz. Ködbe fordult a Szajna partja, a fákon pár színes falevél mutatta csak a múló időt. A város él, nincs benne semmi lassulás. Hevesen dobban minden pillanatban, rendnek tűnik a hangos felfordulás. Itt lélegezni kell, befogadni minden illatot. Szeretni lehet csak, ölelni a pillanatot. Mert elragad, nem enged egy […]

Read more

Őszintén, vajon hányan kerülnék el messzire azt a virágot, amin ez a lény üldögél? Úgy gondolom, jóval többen, mint ahányan meglátják a természet egyik szemfényvesztését, az átverést. Biztos vagyok benne, hogy sokan hallották már a mimikri kifejezést. Álcáról, mimikriről beszélünk például akkor, ha egy élőlény alkatával, színével, mozgásával kiválóan alkalmazkodik a környezetéhez, és szinte láthatatlanná […]

Read more

Az egyszerűség sokak számára nehezen elérhető jellemző. Gyakran büszkék vagyunk arra, akik vagyunk és amit elértünk, és meg akarjuk mutatni másoknak, mennyire fontosak vagyunk. Hogy mennyivel jobbak vagyunk másoknál. Valójában azonban ezeket a késztetéseket a belső bizonytalanság okozza. Magunkon kívül keressük az értéket és az önigazolást, és ezzel elkülönítjük magunkat másoktól. Olyan ez, mint egy […]

Read more

Szépség madártávlatból. Az év drónfotója Kirják József ARANYFA című képe. A helyszín a szikes alföldi tájon, egy kiszáradó folyómeder. A korona felül, algák tömege. emtévé

Read more