A fiatal vidra egyedül csatangolt a réten. Ritka dolog volt, mert az ilyen, még éretlen fiatalok inkább bandáztak pár évig, az anyák a kölykeikkel járnak, csak az idős kanok voltak magánosak. Ennek a vidrának talán elhaltak testvérei, barátot meg nem szerzett. De ez láthatóan nem szomorította. Amúgy is elég virgonc népség, sokat játszanak, kötözködnek bárkivel […]

Read more

Csak egyedül, egyedül magamban, miért ne szerethetném az életet. Hisz úgyis oda adom darabját annak, aki kéri. Marad nekem sok. Önzően , önzetlenül nézni a halandó időt. Része az egésznek, mindig vagyok. Ahogy egésze az énnek. Egyszer belehalok. Ahogy születtem semmiből a semmibe. Nyomokat hagytam, nyomtalanul. Tévedtem, magam maradtam,de sosem egyedül. Egyedül magam kezét fogtam. […]

Read more

Caprainea marginata forma cinerea Semmi ritka pillanat, semmi különlegesség, csupán egy érdekes jelenséget szeretnék megmutatni a mákszemnél is sokkal-sokkal apróbb gömböcugrókák világából. Bonyolult körülírni, mit is nevezünk “egy fajnak”, illetve hogyan húzhatók meg a határok a fajok között. Legtöbbször az azonos fajhoz tartozó egyedek mind nagyon hasonlóak, bizonyos állatoknál látunk azonban különbségeket, de az ugróvillásoknál […]

Read more

A konyha, fojtogatón, nehéz levegőjében terjengő stressz úgy nyomott le a kedvetlenség és elkeseredés hullámai közé, ahogy a gyilkos teszi kiszolgáltatott áldozatával. Kiszolgáltatott!? Lassan, szinte perverz érdeklődéssel ízlelgettem a szó jelentését, míg a kezem, önálló serény tevékenységet folytatott, megszakítva minden összeköttetést működő testrészeim, és a lelkem között. Tudom, morfon -íroztam tovább -, hogy a konyha […]

Read more

Nézem az ablakomból a kertben játszó napfény különös árnyait. Mintha nem is a jelenben lennék, hanem valamely különös világ határán, ahol a múlt és jelen ködszerű képei egybeolvadnak, és akár pajkos gyerekek játszanak, kergetőznek egymással. Át, meg átvillannak egymáson, hol egybemosva az elmúlt időszakot az eljövővel, hol meg új alternatívákat festenek a kerti bokor, kopasz […]

Read more

Meddő talajra ért kívánság nem ver gyökeret. Egy új év közeleg. Koccan pohár. Kíván a szív. Lélek sző álmokat. Szem, szembe néz. Kéz, kéz után nyúl. Marokra fog elcsúszó sóhajtásokat. Fordul a világ, állandó körben. Végtelen elnyújtott időben. A sors szorgos keze nem áll meg. Ki tudja miért vetett, saját mesénkből másoknak ágyakat. szöveg Bélay […]

Read more

Hozzávalók 14 dkg nyírfacukor 15 dkg liszt (én mandulalisztet használtam) 5 dkg holland kakaópor 5 dkg vaj 3/4 kávéskanál szódabikarbóna egy csipet só fél narancs reszelt héja 1/5 teáskanál reszelt gyömbér 2 tojás Elkészítés Ebből a mennyiségből húsz darab lesz. Mindent öntsetek egy tálba, majd jól dolgozzátok össze. A kész tésztából gyúrjatok egy nagy gombócot, […]

Read more

Emlékszem mennyire nem szerettem gyerekkoromban a Karácsonyt. A szüleim valahogy nem tudtak ünnepelni, és az egész ünnep átcsapott valami muszájba, kellemetlen rokonlátogatásokkal fűszerezve, és csupa olyan ajándékot kaptam, aminek nem lehetett örülni. Aztán persze végre felnőttem és elkezdtem kialakítani a saját ünnepi szokásaimat. De felnőttként újra kellett azzal szembesülnöm, hogy ünnepelni nehéz. Elszoktunk tőle, nincsenek […]

Read more

Otthon hiába keresem a mesegombákat, Finnországban pedig hol máshol, mint a hotel mellett ültetett nyírfasorban dugták ki szépséges kalapjaikat a sárga levélszőnyeg fölé. A gombák mögött elmosódott kékes folt lehetett esetleg egy hupikék törpike? kép és szöveg Újvári Zsolt emtévé

Read more