Hát bevégeztetett.
Fülledt esti borongásban keresem darabjaid, mit bennem vesztettél.
Nem találom.
Gondoltam hideget fújna arcomba,
mint a lehulló zápor.
Nem maradt semmi.
Halványan mosolyra húzod a szád.
Erre még emlékszem.
Ahogy a szemed barna színére.
A mélységét már nem ismerem.
Túl messzire kúszott.
A föld alá.
Talán láva lett, egy mindig alvó vulkán rejtekében.
Másnak ég.
Ha megmaradt tüze.
Vagy lehet jéghegynek ütközött és kettérepedt.
Az nem lenne jó…
Neked.
Talán olvad majd,
akkor megváltó zivatarként áztatja a megrepedt tenyereket.
Talán kinyitnám kezem,
hagynám hogy ujjaim közt végigcsorogjon.
Talán engedném hogy visszamossa az emlékedet.
Ki tudja, mi rendeltetett.
emtévé
