Állok a hóban, már olvad
roppan a lábam alatt
játszik a fény
egy vízcsepp
épp előttem koppan
a szívem meg halkan
színeket rajzol
lassan álmokat sző
hogy új élet sarjad
a hideget sarokba űzve
illatok szállnak
ébred a Föld
nyílik a szem, majd körbetekint
élnek a vágyak
kéz szívre hajol
erőt merítve
messzire nézek
kék egen felhő visz híreket
várlak itt holnap
a fű zöld lesz
a japán cseresznye megnyitja rózsaszín virágait…
szöveg Bélay Krisztina
kép Pataki Takács Edit
emtévé
