Egyszer régen, réges-régen, egy barátom nekem szegezte a kérdést, akarsz e csodalepkét látni?
Akartam persze, de azért megkérdeztem a barátomat, mitől csoda az a lepke?
Attól, hogy tudja változtatni a színét! Egyszer barna, máskor kék.
Hittem is, nem is, de mivel a barátom elismert lepkeszakértő volt, és nem is látszott nagyon ittasnak, gondoltam megér egy sétát a közeli patakhoz, ahol barátom szerint ezek a lepkék a sáros út pocsolyáinál oltják szomjukat.
A sáros utat és a pocsolyákat hamar megtaláltam, és a lepke sem váratott sokáig. Leszállt az útra és hosszú pödörnyelvével a nedves talajt tapogatva szomját oltotta.
A lepke valóban barna volt, és hiába meresztgettem a szemem, nem nagyon akart kékre változni.
A nap melegen tűzött, a lepke élvezte, engem pedig már a hőguta kerülgetett a hosszú percekig tartó csodavárás közben.
Aztán a lepke egyszer csak felröppent, én pedig kezdtem arra gondolni, hogy a barátom jól átvert, csodalepke nem létezik, ő pedig otthon a hűvös szobában jól mulat a hiszékenységemen!
Már majdnem indultam is hazafelé, hogy jól megmondjam a magamét hazudós barátomnak, amikor a lepke visszajött. Kicsit távolabb szállt le mint az imént, és most is barna volt.
Ám egyszer csak lassan forogni kezdett a tengelye körül és ahogy fordult, úgy változott a színe is!
És a csoda bekövetkezett, a lepke barnáról kékre változtatta a színét, mindössze néhány másodperc alatt!
Aztán még több lepke érkezett és a sáros úton valóságos színkavalkádot produkálva illegették magukat.
Megnyugodva indultam haza, a barátom a barátom maradt és neki köszönhetően egy csodás élménnyel lettem gazdagabb!
Otthon aztán elővettem a lepkés könyvemet, amelyben hamar megtaláltam az én csodalepkémet.
Kis színjátszó lepke (Apatura ilia) a neve és azt is megtudtam, hogy a csodás színváltozást a szárnyában lévő színtestek interferenciája okozza.
Nem baj! Nekem most már csak csodalepke marad!
kép és szöveg Zsoldos Árpád
emtévé
