Mikor ezeket a sorokat írom, előttem játszik boldogan hátán fekve Betyár kutyám egy csigaházzal. A másik kan cseresznyefa alatt békésen szunyókál miközben a tyúkok mellette homokfürdőznek.
Az égen a repülők húzzák a maguk – Isten tudja milyen – csíkjait. A rigók esti koncertjük csúcspontjára értek.
Az imént végiggörgettem híreket…
És nagyon komolyan fel kell tennem magamnak a kérdést, én bolondultam meg, vagy ezzel a világgal van valami súlyos probléma? És ezt most teljesen komolyan kérdezem…
Van-e igény ebben a világban szeretetre, őszinteségre?
Hol tartunk most?
A csapból is elégedetlenség folyik.
Nézzétek ezeket a képeket!
Aki követ az láthatja, húsz éve itt még semmi sem volt. Pedig nem vagyok jobb másoknál, csak valahogy képtelen vagyok feladni. Kicsi gyerekkoromtól számtalanszor kerültem nehéz helyzetbe, többször voltam padlón. De valahogy mindig felálltam. Sok mindent megtapasztaltam, megéltem.
Aki nem felületesen nézi a képeimet, az láthatja azt a csodát amit ember a természetet tisztelve vele harmóniára törekedve elérhet.
kép és szöveg Szombathelyi Tibor
Életiskola Bárdudvarnok
emtévé
