Van valami bája a vidéki létnek, amit csak az ért meg,
aki vidéken él. A természet – ha tetszik ha nem – állatok és növények formájában belép az ember életébe.
Szó szerint.
Az ember, meg kilép a természetbe.
Kilép abban a pillanatban, amint kilép az ajtón.
Szóval valahogy összemosódik a kint és a bent fogalma, és ez valami gyönyörű élmény, amint az ember ráhangolódik.
Persze van aki ezt nem érti.
Nekik azt javaslom, ne költözzenek vidékre.
De aki érti, az a vidéki lét minden pillanatát imádni és élvezni fogja.
szöveg Pálfalvi Dorottya
kép Mudra László
emtévé
