Az átértékelődés titokzatos tudománya
Éled az életed, felkelsz, lefekszel, a kettő között pedig létezik maga az élet magja.
Tény, sok mindenről mi magunk tehetünk, akár jó, akár rossz, vállalni is kell a felelősséget, de bizony a tudatos befolyásolás művészetét is magas fokra fejlesztették az egész földre kiható, globális manipulációval.
Én magam sem tudom, kik és miért irányítják az emberiséget a birkaszellem csapdájába. Ők olyanok, mint azok a bizonyos Brit tudósok, beszélnek róluk, de még soha senki nem látta őket.
Talán még nem tartunk Georges Orwell 1984 című remekművének félelmetes jövőképénél. Bízom benne, hogy a Jóisten előbb lehúzza előttünk a rolót, minthogy ez bekövetkezzék. De bizony monoton, megfásult életünkben, sajnos mindig valami ütős dolognak kell megtörténnie, hogy átértékelődjünk és visszajózanodjunk az ősi, emberhez méltó érzelemvilághoz.
Dolgozni, dolgozni, dolgozni…
Pénz, pénz, pénz…
Nincs idő, nincs idő, nincs idő…
Én magam is ebben élek – borzalmas.
Ezek a dolgok, nem csupán önmaguk jelentőségei, hanem sok más bonyodalom alapkövei. Veszekedések, válások, és a többi…
Tudom, hogy pénz nélkül nem élhetünk
Ez van és pont.
Csak azt magyarázza el nekem valaki, gyerekkoromban, mikor olyan szegények voltunk, mint a templom egere, volt villanyszámla, volt hitel is, miért jártak össze gyakrabban a családok egy-egy beszélgetésre?
Miért volt időnk átmenni a szomszéd Ákoska mandulaműtétje után beteglátogatóba?
Miért? Miért? Miért?
Átértékelés nélkül, ösztönösen tudtuk, mi a dolgunk, mivel erősíthetjük a közösség energiáit.
Most betegség és tragédia kell ahhoz, hogy átértékelődjünk és egymásra figyeljünk. De, könyörgöm, akkor az átértékelődés nem más, mint egy rövid időre nem engedjük, hogy hassanak ránk a megfélemlítés pénzközpontú mumusával.
Átértékelésnél végre önmagunk vagyunk
Végre EMBEREK vagyunk a szó legnemesebb értelmében.
Most egy pár napra én is megéreztem, milyen az, amikor az élet nehézségei, egészségi problémában manifesztálódnak.
Miért is lennék különb, mint más? Hajtjuk a pénzt, magunkra marad a legkevesebb idő, odafigyelés, aztán az Úr pihenőt parancsol egy pár napra, mert magunktól nem tesszük meg. Viszont ez az a pont, amikor csak és kifejezetten rajtunk múlik, hogy tanulunk-e a figyelmeztetésből.
Köszönöm az átértékelődést, az őszinte gondoskodást, érdeklődést…
kép Töreky Ákos
emtévé
