Mi az, ami miatt képtelen vagy arra, hogy élvezd az életed, hogy boldog legyél benne?
Miért van benned folyton hiányérzet? Mi ez a düh? Honnan ez a beteges féltékenység mindenre és mindenkire körülötted? Hogy van az, hogy más megkapja, amit akar, Neked meg ló@asz se jut? Pedig Te nem is akarsz sokat, de még az a kicsi se jön. A világ igazságtalan, szar, szemét hely és veled meg mindig ki van ba… tolva. Sorsáldozat vagy, mindig rossz embert választasz, semmi sem sikerül, pedig Te mindent megteszel, hogy észrevegyenek, hogy értékeljenek, hogy szeressenek. Te olyan jó ember vagy, hát miért mindig a jókkal ba… tolnak ki? Hol itt az igazság?
Az igazság ott van, hogy nincs
Illetve az, hogy hülye vagy és a sokadik bukta után se jöttél rá, hogy hogyan is működik ez a csodálatos világ. Az sem tűnt még fel, hogy miközben összeroskadsz a rád nehezedő (és pluszban saját magad által magadra pakolt) elvárások súlya alatt, Te éppúgy elvársz dolgokat a környezetedtől. Elvárod, hogy szeressenek, hogy segítsenek, hogy felemeljenek, ha elesel, elvárod, hogy tiszteljenek, hogy méltányolják a fáradozásaidat. Mert Te kiteszed a lelked a családért, a gyerekeidért, a munkahelyeden, a vállalkozásodban, mindezt önzetlenül, csak egy kis megbecsülést várva. Hoppá!!! Megvagy, kis ugrifüles, ugye, hogy vártál valamit cserébe! Ugye, hogy nem az önzetlenség vezetett, ugye, hogy nem is akarsz Te ennyi mindent megtenni és marhára kedved sincs mindenhol mindenkinek megfelelni. De csinálod, mert Neked ez a DOLGOD.
Az élet nem fog megjutalmazni érte
Ha a körülötted élőknek eddig nem tűnt fel, hogy pótolhatatlan vagy, ne várd, hogy ha holnap még több mézet csurgatsz a bödönbe, hirtelen megvilágosodnak, a fejükhöz csapnak, hogy eddig mekkora idióták voltak, hogy nem tűnt fel nekik ez a Te csodalényed. Továbbra sem fog. A mártírok pedig meghalnak. És nem, halálod után nem lesz kitömve a szobrod a főtéren és nem fognak megkoszorúzni sem, a sírodhoz sem járul majd népes tömeg a nevedet skandálva és nem írnak hozzád dicshimnuszt.
Az az igazság, hogy a világtól hiába várod, hogy boldoggá tegyen
Nem fog. Az emberektől is hiába várod. Viszont ha boldog vagy, ha jól érzed magad a bőrödben, ha azt csinálod, amit szeretsz, akkor meg megjutalmaz. Ugye milyen hülyén van ez kitalálva? Ha rendben vagy, hirtelen sikerülnek a dolgaid és kékebb az ég, minden szép, nyílnak a kapuk, amiket addig hiába döngettél, szeretsz, szeretnek és az egészből eltűnik a nyomor, a hiány, a görcs, a bosszankodás. És eltűnnek az elvárások. Pillekönnyűvé válik a lét, játékossá. Nem lesz benne kevesebb buktató, de már lazán átlibbensz rajtuk. A gyerek reggel a hófehér blúzodra önti a kakaót, és Te csak mosolyogsz.
Nézted már az embereket?
Láttad, hogy az összes, általad seggfejnek titulált, önző szarházi boldog és elégedett az életével? Gondolkodtál már rajta, hogy hogy csinálják? Mit tudnak ezek, amit Te nem? Miért nincs ezekben megfelelési kényszer? Hát miért nem nyomja ezeknek a vállát a világ súlya? Nagyon egyszerű. Mert nem hagyják. És mert képesek magukat szeretni, tisztelni, elfogadni. Meg nem állnak be olyan sorokba, ahol nekik rossz. És nem vállalnak önként áldozat szerepet. Nem csinálnak dolgokat kényszerből. Legtöbbször persze ezek azért élnek boldogan, mert Te és a hozzád hasonló marhák megcsinálják azt is, amit nekik kéne, de ne bocsátkozzunk most erkölcsi kérdésekbe, az élet kíméletlenül őket igazolja, a magasztos eszméidtől meg Te sem lettél boldog. Ők viszont keresik a saját boldogságukat és meg is szerzik azt.
A Nap velük kel, velük nyugszik és bizton hiszik, hogy az ő seggükből is süt
Tudom, hogy Te nem vagy ilyen, azt is hogy nem is akarsz és nem is kell. Azt is tudom, hogy nem szeretsz magaddal foglalkozni, mert az önző dolog. Meg meg is tanítottak rá, hogy akkor vagy jó ember, ha mindenki előtted van, ha mindenki szeret. Ha már mindenki jóllakott, ha evett a kutya is, ha a lecke kész, ha a feladatok el vannak végezve, az edények is tiszták, a rágót is felkapartad a konyhakőről és még nem estél össze, akkor jöhet esetleg valami apró Neked is. Kis játék a gépen, egy könyv első három oldala (ekkor kiesik a kezedből, elalszol és rácsorog a nyálad), a sütimaradék elfogyasztása, amit a család nem falt még fel, mielőtt Neked sikerült odaérned az asztalhoz, netán egy rövid beszélgetés a barátnőddel, urambocsá egy film, néha elejétől a végéig. Ezeket csalod ki magadnak. Ezeket engeded meg magadnak. És akkor csodálkozol, hogy nem jó. Hát mégis mitől lenne?
Aki oly bőszen, oly régóta sorolja hátra magát, azt bizony más is hátra fogja
Ezek ilyen szutyok törvények, látod Te is, a saját bőrödön tapasztalod, minden nap megmar, hát vedd észre, hogy így működik és ne feszülj fel a szivárványra. Azt is vedd észre, hogy rajtad kívül nincs már senki, aki sajnálna. De ha lenne is, ha valaki megpaskolná a vállad, az segítene? Attól jobb lenne? Az kielégítene? Ugye hogy nem.
Ha változást akarsz, az előbb benned kell, hogy elkezdődjön
Akkor legyél most kicsit önző és először adj magadnak. Szeretetet, figyelmet, megbecsülést. Figyelj az igényeidre. Azok nem kegyetlen ellenségek, hanem természetesek és emberiek. Hidd el, nekem Terézanyu. Néhányan, ha megkérdeznék tőlük, hogy mi tenné őket boldoggá, már válaszolni se tudnának, olyan régen élnek nélkülözésben, olyan régen nyomják el a saját szükségleteiket. Ha tudsz válaszolni, hát add meg magadnak azt a valamit. Kis dolgokkal kezdd, fagyi, egy könyv, tánc, kikapcsolódás, séta, forró csoki, forró fürdő. Ezek először nagyon parányi dolgok lesznek, főleg fizikai szükségletekre irányulók, de bőven elég lesz ahhoz, hogy lásd, a boldogság kis dolgokon múlik és nem függ személyektől, körülményektől sem.
Tőled függ
A kis változások fogják elindítani a nagyot, a titok mindig a kis lépésekben van. Minden apró jó, amivel magadat jutalmazod, megtanít szeretni magad és megtanít boldognak lenni. Elcsépelt és sokszor hallod, de csak abból tudsz adni, ami neked már van. Nem tudsz szeretetet adni másnak, ha magadnak sincs, nem tudsz örömöt, ha belőled elfogyott. Nem lesz jó és nem fognak szeretni a társaságodban, ha Te sem vagy jóban magaddal és gyűlölöd azt, akit a tükörben látsz. Az elvárásaid azért vannak és azért duzzadtak óriásira, mert magaddal szemben is hatalmasakat támasztasz, miközben elfelejted, hogy ember vagy és élni jöttél. Nem valaki anyja vagy, valaki párja, nem rabszolga, nem beosztott, az életed nem mártírság, szenvedés. Az életed csodálatos, Te is az vagy. Nem problémáid vannak, nem korlátaid, nem súlyok a válladon. Feladataid vannak, küldetésed, munkád, és tudod őket örömmel végezni, feltéve, ha magadra is figyelsz.
Mondhatod, hogy ez baromság
Meg hogy helyt kell állni, meg semmi sem móka és kacagás és van ám felelősség, meg ez kemény, hogy Neked nem lehet, és ez nem így működik. Igazad van. Az élet kemény. Nőként pláne. De abban is biztos vagyok, hogy számtalan olyan dolgot is magadra pakolsz, amit gyűlölsz, fogcsikorgatva végzel, ráadásul marhára nem kért rá senki. Csak ki ha Te nem? Na ezekből bőven le tudsz rakni. Lehet nemet mondani.Tudod, hogy Neked is van segged, ugye? Akkor nyugodtan fordítsd oda néha az arcod helyett. Nem válsz önzővé, követelőzővé, ha magadnak is adsz.
Nem bűn élvezni az életed
Nem bűn kicsit megszelektálni a feladatokat. Nem bűn a magaddal töltött és magadra fordított idő sem. Nem bűn a saját tér. Ezekből a környezeted éppúgy profitál, mint Te. Különben pedig, ha már eddig úgyis szar volt és minden igyekezeted ellenére sem változott, ha annyi esélyt adtál már az embereknek, de mégsem lett jobb, akkor talán most kivételesen adhatnál egyet magadnak is. Hátha változik valami. Vagy minden.
kép Lara Zankoul
emtévé
