Megismerni a világot az ember örök vágya.
De mi a megismerés? Sokan úgy gondolják ehhez szét kell szedni a dolgokat. Egyre mélyebben kell belemerülni az anyagba.
Ha mindent részekre szedünk, akkor a részt ismerjük meg nem egészet. Az összefüggések csak akkor válnak érthetővé, ha az egészet figyeljük egyben és egyszerre.
A dolgok hatnak egymásra, minden mindennel összefügg.
A megismerés alanya, tárgya másképp reagál, attól függően ki figyeli. Ez minden megfigyelést szubjektívvé tesz.
Én nem tudom te mit látsz, te nem tudod én mit látok. Onnan tudod, ha elmondom, de akkor is csak szavakat hallasz, amiket értelmezel a magad módján.
Nincs objektív kísérlet.
Akkor sem, ha sok ember jut hasonló eredményre. Nem lehet semmiből általánosítani, mert minden vizsgált alany egyedi. Hasonló lehet, de azonos soha. Isten így teremtette a világot, egyediségek halmazának.
Azért egyedi minden és mindenki, mert ez az egyediség információt hordoz, és ingereket, impulzusokat közvetít a másik felé, aki reagál erre.
Ebből lesz a kommunikáció. A sorozatgyártás, az egyediség egyformaságra cserélése ördögi manipuláció. Abból fakad, hogy az ördög nem tud teremteni, legfeljebb reprodukálni tud. De azt is csak mások által. Ezért találták ki a gyárban előállítható egyforma tárgyakat, a klónozott állatokat, a génkezelt növényeket. De amik ilyen egyformák, azoknak nincs lelkük, nem hordoznak a létezéshez fontos és elengedhetetlen inspiratív információt.
A különbözőség inspirációja elengedhetetlen a teremtéshez, alkotáshoz.
Mindig a másság izgalma váltja ki a teremtő erőt az emberből.
Üzenem a tudósoknak, hogy teljesen fölösleges állatokon kísérletezni milyen a földi feltételektől eltérően szélsőséges körülményeket bírnak ki egyes élőlények. Ezeket a lényeket, mint minden a Földön élő élőlényt Isten ide teremtette a Földre, ahogy az embert is. Ha azt szeretette volna, hogy máshol éljen, akkor nem itt lenne, hanem máshol.
A Föld az ember számára ebben a formájában az egyetlen hely, ahol létezni tud.
Itt van dolga, itt kell lélekfejlődésének útját több életen keresztül végigjárnia. Itt, és nem a Marson. Nem az a cél, hogy miután tönkretettük a bolygót, elhúzzunk máshova egy mesterséges világba.
Az a cél, hogy ne tegyük tönkre!
Itt kell élni.
Jól élni, egységben a többi ide teremtett lénnyel, akiktől az ember csak annyiban különbözik, hogy más rendszerben gondolkodik.
Az a kreatív energia, amit az ember adományul kapott Istentől az ördög szolgálatába állítva ellenségeskedéshez, öldökléshez, háborúhoz vezet.
Ez nem lehet célja semmilyen intelligenciának.
A pusztítás nem élet.
Ne keverjük össze a változás energiáját, az elemek megnyilvánulásait, a táplálék szerzést és az építés folyamatát az öncélú, gonosz pusztítással. Az átalakulás mindig veszteséggel jár a teremtődés előtt, de ez energia irányában nem azonos a tudatos gonosz, öncélú pusztítással
szöveg Pálfalvi Dorottya
kép Pataki Takács Edit
emtévé
