Nem kell a szépség,
mely lelkemet betölti.
Nem kell senkinek.
Tehernek éli meg
a gyengébb lélek,
kit felruházni vélek
tengernyi ékkel,
csillogó virággal
illattal, fénnyel,
dallammal,
szárnyrebbenéssel.
Szívem rubintragyogása
alvadt vérré válik,
s a hímpor a szárnyamról
lassanként lemálik.
Összetörted pillangó röptömet.
Hogy vágytam pedig,
felnőtté válni!
Szabaddá lenni,
szabadon röpülni,
s önmagam korlátja fogva tart.
Vágyak kaptára otthonom,
kitörni képtelen
bogárként repdesek,
s visszavágyom
az angyallétbe.
emtévé
