Hát hogyne! Mindenképp.
Most, hogy már szinte mindenkit elért az infó a klímaváltozás kapcsán, miszerint az ENSZ meg az Európai parlament is kijelentette, visszafordíthatatlanná vált a folyamat, és szép csendben – vagy kevésbé csendben – de ki fogunk múlni, mint a mamutok. Csak most ez nem korlátozódik egy fajra, a történet globálisan érint mindenkit. Ha nem lenne világos, az emberiséget is. A többi halmozottan hátrányos helyzetű élőlénnyel szemben. ez utóbbi faj a felelős mindenért.
Na, most aztán lehet kampányban fát ültetni, mert az majd megoldja a problémát. Magyarországon a terv 10 millió fa. Ez baromi jól hangzik. Több mint jól! Szenzációsan! Ha minden itt élő ember, csak ennyit tesz, akkor már megvolt az életre szóló jócselekedete.
Hurrá.
Igazából ültetnie sem kell, elég ha pénzt dob a perselybe, vagy iszik egy koktélt, az így befolyt összegből majd önkéntes szervezetek elültetik helyette.
Kicsit hasonlít a dolog a búcsúcédulára, állítólag az is megmentett a pokoltól, ha elég sokat vett valaki.
Undok vagyok mi? Iszonyú jó dolgot fikázok, ahelyett, hogy vennék egy koktélt.
De fájdalom nem szeretem a koktélt. Fikázni sem szeretem a dolgokat, de ezt most már nem tudom szó nélkül hagyni.
Elöljáróban annyit, hogy amióta vidékre költöztem a székesfővárosból, rengeteg fát ültettem. Minden kertembe, ahol csak laktam, közterületre, mindenhová ahová csak lehetett, ahol elfért, és ahol jól érezte magát. Ha számszerűsíteni akarjuk, több százat biztosan. Nem kampányban, nem közpénzből, nem pályáztam, egyszerűen megvettem, elültettem, és gondoztam, örülve növekedésének.
Mielőtt megkérdezed, nem az zavar, hogy ezt mások kampányban, vagy közpénzből teszik.
Az zavar, hogy ez egy látszattevékenység, ami kb. annyira oldja meg a globális fölmelegedés, és az állatfajok tömeges kipusztulásának problémáját, mintha szaloncukrot szórnánk repülőgépről a sivatagba, hogy megállítsuk az éhezést a földön.
Ne kezdj hőzöngeni, megmagyarázom.
A fa – minden ellenkező híreszteléssel ellentétben – egy élőlény. Nem egy gép, amit leállítasz valahol, és onnan kezdve fújja neked a tiszta levegőt, mint egy elektromos ventilátor.
Nem.
A fa egy élő szervezet aki – hangsúlyozottan AKI – él, lélekzik, érez. Vajon miért hívják faiskolának a faiskolát, amikor hívhatnák fatárolónak is?
Amíg kicsi, facsemete. És amíg kicsi, ha úgy tetszik gyerek, addig nem szeret egyedül lenni. Nem tud mit kezdeni a világban, a világgal, nincsenek kapcsolatai, és nehezére esik kialakítani. Lökj ki egy kétéves gyereket egyedül az utcára, és érteni fogod, miről beszélek.
Ne mondd, hogy ez egy otromba hasonlat, mert nem az. Akkor tartod annak, ha a fát tárgyként kezeled, és nem kis gyerekként, facsemeteként, aki valójában. Táplálkozni is nehezére esik, meg életben maradni is. A természetben a fa gyerekei, belátható közelségben üdülnek meg, és amint kidugják a fejüket a földből, ismerkedni kezdenek a világgal, ami egyszerre változó és állandó körülöttük. Közben anyjuk vigyáz rájuk, árnyékolja, védi őket, sőt a gyökereivel táplálja is őket. Gondolom, azzal végképp kiverem a biztosítékot, ha elmesélem, hogy beszélgetnek is egymással, egyfajta energetikai rezgéssel, ami az ő internetük, és nagyon nagy távolságba is el tudják juttatni az infókat.
De térjünk vissza a facsemetékhez.
Nem mindegyik marad életben, csak a legerősebb, legéletrevalóbb. Lassan növekszenek, mert közben folyamatosan erősödnek és tanulnak. Szép lassan beleilleszkednek a környezetükbe, és elkezdenek együttműködni a többi élőlénnyel, növénnyel, állattal. Egy ilyen kis terület, ökoszisztémát alkot, sok-sok élőlény otthona, táplálékszerző és búvóhelye. Nem a kis fa, hanem az egész így együtt. A nagy fa, a kis növendék fácskák, a bokrok, fűfélék, virágok, zuzmók, kövek, földkupacok, és a bennük, köztük élő, lakó állatok, a rovaroktól, a madarakon át a kisemlősökig.
És akkor jössz te, és kiirtod ezt a egészet, hogy szép rend legyen, és elültetsz nagy büszkén egy facsemetét, mert az majd megoldja a világ problémáit. Hogy közben nyáron aszály van, és nem kap majd vizet, hogy szereti, vagy nem szereti a talajt, hogy nem kap árnyékot, vagy túl sok árnyékot kap, hogy tájidegen, vízigényes vagy szárazságtűrő az nem számít, mert gőzöd sincs róla. De elültettél egy fát.
Magyarországon jelenleg olyan fairtó hisztéria van, ami példátlan!
A rendszerváltás erdőprivatizációs erdőirtásai óta nem volt ekkora fapusztítás. Mindenütt ez folyik. Kivágják a fákat a villanyvezeték miatt, az internet kapcsolat miatt, a tv adás miatt, a kilátás miatt, egy út miatt. ami meg se épül, egy építkezés miatt, hogy ne legyen útba a teherautóknak, kivágják nehogy kidőljön, és kivágják, hogy rend legyen. A fakivágás mellett irtózatos méreteket ölt az úgynevezett dzsindzsás kiirtása. Ez az alacsony bokros részt jelenti, dús aljnövényzettel, ami maga a paradicsom az állatvilág számára, de az ember, valamiért azt gondolja, hogy ez nem a rend része. Ha letarolja, akkor szerinte rend lesz.
Rend?
Sok-sok állat pusztul el naponta emiatt. Megszűnik az életterük, és nincs hová menniük. Ennyi! Game over. Te hova mennél, ha egy óriás ledózerolná a házadat, mert szerinte az nem a rend része?
Egyszer már rendet kéne tenni a fejekben, hogy mindenki értse mi a rend.
A rend alapvetően az együttműködésre való képesség megnyilvánulása a természettel.
Szerintem baromi egyszerű, még öt általános sem kell hozzá, mégse látom, hogy értené valaki – tisztelet az elenyészően kevés kivételnek.
Ha tavasszal kaszálni kezdesz, mielőtt még kinyílnának a virágok, azzal kinyírod az összes környékeden ébredő rovart, kezdve a méhekkel.
Ha gyomirtózol, mert szép zöld füvet akarsz – azaz élő műfüvet, ami ökológiai sivatagként funkcionál – azzal minden növényt kiirtasz, ami mégse murdel meg, az valami kiirthatatlan rémmé mutálódik megkeserítve az életed.
Ha permetezed a fákat, hogy legyen gyümölcsöd, akkor nem gyümölcsöd lesz, hanem valami méreggel átitatott hulladékod, amivel megmérgezed magad, ha megeszed. Ha az van a dobozra írva, hogy a méreg lebomlik, akkor ebben a boldog tudatban fogod megmérgezni magad vele.
Ha szereted a madarakat, akkor tudd, hogy minden rovarirtással megfosztod őket a táplálkozás lehetőségétől, és a fiókáik fölnevelésétől. Ha akarsz még madárdalt hallgatni az életben, ezt nem árt ha tudod. Ha kiirtasz minden bokoraljat, összeszedsz minden felhalmozódott gallyat, akkor állatok ezreit fosztod meg az életterétől.
Ha elégeted az avart, akkor élőlények millióit ölöd meg, és a földet is megfosztod a korhadó lebomló levelek nyújtotta tápanyagtól.
Minden mindennel összefügg!
Érted?
Ültess fát! Persze, hogy ültess, de ez önmagában nem old meg semmit! Ha ültetsz, akkor alaposan járd körül, milyet és főleg hova. Gondold azt is át, hogy meg fog nőni. Olyan helyre ültesd, ahonnan nem fogod öt év múlva kivágni, mert nem gondoltad, hogy megnő. De megnő. A fa olyan. Te is megnőttél, még ha nem is harminc méteresre.
Szóval ültess fát! De ha tényleg valami hasznosat akarsz tenni a világnak, arra a kis időre, ami még hátra van belőle, akkor baromi gyorsan váltsál gondolkodásmódot!
Nagyon de nagyon alaposan gondold át, mit hittél eddig a rendről, és cseréld ki a téves elképzelésedet a valóságos rend felismerésének a képességével.
Ne pusztítasd ki a környezetedet csak azért, mert szerinted úgy néz jól ki. Életekkel játszol, és fölöslegesen pusztítasz, egy vélt szépség megteremtéséhez.
Az egészben az a legszebb, hogy áttételesen saját magadat nyírod ki, mert minden biotop megszüntetése láncreakcióban visz közelebb a teljes végromláshoz.
Tudod, a kis repülőgép csavar. Húzogatják, húzogatják, nem történik semmi, hát húzogatják tovább. Aztán hirtelen zutty, szétesik a repülőgép.
Mindannyian ezen a repülőn ülünk. Mindannyian! Én is, te is!
És most már nem elég, hogy nem piszkálod ki a csavart a helyéről. Most már rá kéne ütni a melletted álló kezére, aki piszkálja, mert attól, hogy ő hülye, és nem érti a lényeget, még te is meg fogsz halni zuhanás közben, nemcsak ő.
Úgyhogy ültess fát ha akarsz, vagy vegyél egy koktélt, de villámgyorsan kezdjél el gondolkodásmódot váltani és legfőképp hagyd békén a természetet – mindannyiunk érdekében – ahol csak lehet!
kép Anastasiya Dobrovolskaya
emtévé
