túléltek bennünket a napszakok mint
egy szép álom szelíd mozdulatai,
vagy ahogyan magzat moccan a méhben.
fényedtől megriadt és tovafutott az éj.
de amikor elmentél, letérdepeltek a falak
és minden ajtó a tegnapra záródott.
ne nézz vissza, nélküled olyan siralmas
a táj. másképpen múlik az idő. egy
boldog pillanat köré épül a világ.
s ez a pillanat tovább tart mint a halál,
mert lényed most is betölti a szobát,
a napszakokat. őriznek az eljövendő
évek, amiken mint a Tó betonszegélyén
a megvadult hullámok, örökkön
örökké átzuhogsz.
kép Péli Tamás festménye
emtévé
