… és Tűzben ég a Szem,
mikor léha káprázatok közt, oly sokszor mereng,
kívánva vakon azt, mi léte ellen, léttelenül van,
s ha megszerzi, nem marad más csak sóvárgó harag.
… és Tűzben ég a Fül,
ha hazug szót hallva, rossz úton áll értetlenül,
majd saját fülébe lopva aljasul, az álnok hangokat,
és nem szívére hallgat, mert süket lett a tudat
… és Tűzben ég a Száj,
ha álnok hangot szól, mert hazudni muszáj,
és csacsog ész nélkül ártón, valótlant szüntelen,
mely másnak és önmagának, örökös belső küzdelem.
… és Tűzben ég a Test,
mely csaló szavakkal rossz tettre ösztökél
tudva ezt, mégis hallgatva,
csalfán hazug szavakra.
…de ha Tűzben áll a Szív,
a szem tisztán lát, mert káprázat már nem vakít,
és Istent hallgatva, csendülnek igaz szavak,
a test, s az ember érzi Isten erejét, igazát
s élednek, életre kelnek az örökkön termő,
élő igaz magvak, csírái az igaz szavaknak
(megjelent Régeni János TÜKRÖK A FÉNYBEN című verseskötetében)
emtévé
