Nagyapám A mai nap olyan szép, biztosan a Jóisten is a legjobb kedvében ébredt reggel. Neki sem könnyű, ennyi embert, a saját teremtményeit látni odafentről, ahogy rohanunk a vesztünkbe és szitkozódva okolunk mindenki mást, sőt őt is. Hosszú borús napok után, ma gyönyörű napsütésre ébredhettünk. Ó ezek a színek, a levegő, az égbolt, a nap… […]
Read more
Szempilla festés alatt ne etesd Györgyikét! Történt egyszer parányi, faluszéli kis kozmetikámban (ez kérem nem SZALON, nem nagyzolunk, nem vagyok szerénytelen, ez csak egy kis odu az élet fáján, ahol testileg, lelkileg szépülhetnek az ide betévedő megfáradt lelkek), hogy Györgyike volt nálam arckezelésen, kibővítve szempillafestéssel. Felrakom a festést, ezen esetben behunyt szemmel végezzük a műveletet, […]
Read more
Vashiány pótlására csokis, diós brownie és szeretet Gyerekkoromban én is álmodoztam egy mesebeli életről. Herceg paripán, világi élet egy palotában, csodákkal tarkított hétköznapok… Nekem például a Szépség és a szörnyeteg a kedvencem. Imádom benne a fordulatokkal tarkított meglepetéseket, megunhatatlan, Isten áldja meg aki megírta. Aztán felnősz és meg kell tanulnod a saját bőrödön, hogy az […]
Read more
Az én Karácsonyom Hárman vagyunk testvérek, állítólag én és a kisöcsém nagyon véletlenül cseppentünk az Universum egy vakvágányáról a Földre. A család sokkját, miszerint nővérem után még két bambínó érkezett, az enyhítette, hogy legalább a legkisebb fiú lett. A legkisebb ma már két méter három centi, ötvenes lába van és háromgyerekes apuka. Mikor még abban […]
Read more
Nyugalom és trágyaszag Néha a Jóisten megszán. Minden segítség – sajttorta, fürdő, kupica pálesz, zene (na pedig az nagy szó! nélkül, egyszer csak a nagy semmiből váratlanul megszáll az a gyógyító nyugalom. Fogalmam sincs ez miként működik. Jön a Zen non plusz ultra, és puha takaróba burkol. Tegnap este anyataxi voltam, este a sötétbe mentem […]
Read more
Van ez az ÉLET nevű cirkusz maximusz Vagyunk benne mi, az állítólag érző, gondolkodó két lábon járó élőlények. Viselkedésünkkel, hibáinkkal, gyártjuk a cirkusz produkcióit. Produkciók melléktermékeként pedig csupa-csupa közhelynek nevezett bölcseletet , szólásokat, közmondásokat hozunk létre. Sajnálom, hogy egyre kevesebben használjuk, pont ezekben van benne az élet esszenciája. Csakhogy, már az élet sem a régi… […]
Read more
Ugye anya, ha már duzzog az jóóó? A nyáron magunkhoz vett menhelyes kutyusunkat meg kellett műteni. Na mondjuk a kutyus szó nem állja meg teljesen a helyét, konkrétan egy borjú méretű, idős, sánta, süket ebről van szó. Nem kellett szegény senkinek, nekem pedig mindig ez volt a gyengém. Elesett, senkinek nem kell… Erre a kódra […]
Read more
Amíg hánysz én tartom a fejed… Pont ettől féltem! Két szálon fut az esemény 1. Szomorúan közlöm, eljött az kor az életemben, amikor már vigyáznom kell az epémre. Mennyire utáltam, amikor gyerekként az hallottam a felnőttektől, ha rosszul volt valaki az ismerőseink közül, hogy “epézik” szegény. Mennyire undorító már, hogy epézik? Egyébként is, valaki vagy […]
Read more
Zsemlés elmélkedés Hétvégén elfogyott a zsemlénk. Van egy csodás receptem, szégyenletesen régen vettem már elő. Nekiálltam, bedagasztottam a mennyei manna alapanyagát. Mikor a lányom és a párom meleg, hálás tekintetét figyeltem, miközben fogyasztották a friss zsemlét, érdekes, furcsa érzetek kerítettek hatalmukba. Azt hiszem én nem jó helyre születtem, vagyis pontosabban nem jó korban. Az is […]
Read more
Sajttorta és pálinka Beeezony! Nincs ember a Földön, akinek ne lennének gondjai. Van az a szerencsés alkat, aki nagy ívben leszarja, de sajnos a többségünk, súlyos károkat szenved nap mint nap az élet okozta ágyúgolyóktól. Ilyenné vált a világ, és egy kissé ilyenné tettük mi magunk is. Ha a problémákon rágódunk, az olyan értelmetlen baromság […]
Read more