Álmomban
Csak telnek a napok és hosszú percek,
S lábam alatt a méterek peregnek,
Ahogy hagyom magamnak, hogy a léptem,
Az úton a puszta ég alatt lassan vigyen,
S köröttem emberek jönnek, majd mennek,
Bennem édes gondolatok egyre peregnek,
Hogy vajon, a rég látott barátokkal, mi is lehet,
És bár érzem és tudom, most itt a helyem,
Lezárt szememmel, mégis a Bakonyt látom,
Ahogy az öreg ősz, óarannyal festve,
Öltözteti a tölgyest, édes borvörösbe,
S a szél, lágyan kergeti a lehullott lombokat,
Ott Szőcön, a szőlődomb alatt…
2016. Október 9.
kép és szöveg Régeni János
emtévé
