A HEGY
…itt állsz magadban, az idők kezdete óta,
Tűrve szelet, esőt, havat, fölénk magasodva,
Az éltető Napot s annak sugarát,
Mi élő patakként tested járja át,
Erdőt s füvet növesztve sziklás hátadon,
Óvón védve kik rajtad, s benned laknak,
Te csak állsz, némán sírva, tűrve jöttünk,
Sziklakönnyek pattannak belőled tőlünk,
De mégis, itt állsz, szerényen némán,
Remélem barátként tekintesz énrám,
S most tőled kérek segítséget önnön magamnak,
Segíts hogy gondom, rajtad lejárhassan,
És míg magamban csendben lépdelek,
Egy kósza gondolat nyer szívembe teret,
Ha te itt, s vagy, a kezdetek kezdete óta,
És Isten mindenhol ott van azóta,
Akkor Isten mindent át, meg átjár e valóban,
Téged, engem, rétet, patakot és fáknak odvát,
Akkor én, te vagyok és erőt is belőled kapok,
Hisz akkor a hegy, és minden Isten, benne én is
Így a te erőd ad erőt, hogy lábam megtegye, mire rendeltetett…
S míg ezt magamban lassan végig gondolom,
A hegytetőről visszanézve látom,
Hogy terül szét Isten bennem s e gyönyörű tájon…
2016. November 2. O Cebreiro
kép és szöveg Régeni János
emtévé
