FÁBA ZÁRVA
…amikor hajnalban, ma utamra keltem,
Egy kőbe zárt erdőn, vezetett át lelkem,
Állva holt lények, akadtak utamba,
Miképpen maradtak, végső mozdulatban,
Amint az ég, vagy Istenség éppen akarta,
Torzóként állnak ott, mint múlt időknek árnya,
Kőbezárt lelküknek, fakéreg most fogja,
Emberek, démonok, angyalok és törpék,
Torz mosoly arcukon, felém nyújtva kezét,
Nem bántanak senkit, aki arra fordul,
Fában ragadt lelkük, örök mementóul…
2016. November 03. Tricastella
kép és szöveg Régeni János
emtévé
