Az utolsó átsugárzott felvétel a USCSS Prometheus fedélzetéről. A legénység izgatottan számolt be az egyik bolygó felszínén talált meghökkentő organizmusokról, de néhány napja nem adtak magukról életjelet.
Szalagcím egy párhuzamos univerzumból. A kép azonban nagyon is valós, ráadásul a mi bolygónkról származik.
A lények mégis valamilyen szinten idegenek, s egyfajta invázió eredményeképp kerültek Észak-Amerikából először Európa más országaiba, majd eljutottak kis hazánkba is, mintegy hét évvel ezelőtt. Akkortájt még csak arborétumokban bukkantak fel, ma már tölgyeseink jelentős részében megtalálhatók. Ez a petéből épp előbújó élőlény nagyon apró, mintegy 0,4 mm-es testhosszú, bár az imágók sem nőnek sokkal nagyobbra 3 mm-nél. Erdei séták alkalmával egyre több helyen látni márványosan elszíneződő, megbarnuló tölgyleveleket, amelyek ezeknek az állatoknak a szívogatásai nyomán indultak pusztulásnak.
Ezek alatt a fák alatt ácsorogva előfordul, hogy apró, áttetsző szárnyú rovarok potyognak a ruhánkra, nyakunkba, olykor – tévedésből – egyik-másik apró szúrás kíséretében bele is kóstolhat vékony bőrünkbe.
Ezek az egyébként álomszép külsejű, de rendkívül gyorsan terjedő és kártékony rovarok a tölgy csipkéspoloskák (Corythucha arcuata). Fekete, hosszúkás petéiket a levél fonákjára helyezik nagy, tömött foltokban, a látvány kicsit olyan hatást kelt, mintha a levél borssal, esetleg lőporral lenne behintve. A peték körül gyakran látni a különböző fejlettségű lárvákat, amelyek áttetszőből feketébe váltanak, majd végül üvegszerű, szivárványos csillogású, barna foltos szárnyú imágóvá érnek.
kép és szöveg Újvári Zsolt
emtévé
