Mi fán terem az aromaterápia
A gyógynövényekből nyert kivonatokat az emberiség már évezredek óta alkalmazza, de az aromaterápia ennek ellenére nem nevezhető ősi tudománynak. Magát a szót Rene-Maurice Gattefosse, francia kémikus alkotta és használta először a XX. század elején. Az aromaterápia, mint a fitoterápia egy speciális ága, a modern lepárlási módszerek és a gázkromatográfiás vizsgálat szélesebb térnyerése óta számít önálló irányzatnak.
Milyen anyagokkal dolgozik egy aromaterapeuta
Első sorban illóolajokkal. Az illóolajok az aromás növényekből többnyire vízgőz desztillációval kinyert illékony (innen a név) vegyületek. A citrusokból préseléssel, ún. esszenciát nyernek, de az általános megfogalmazás szerint ezeket is illóolajoknak nevezzük. Ezen kívül illóolaj kinyerésére használják még az enflaurage módszert (amikor az érzékeny növényi részeket szagtalan zsiradékban áztatják, amely átveszi az illatot) és az oldószeres kivonást, bár ezen utóbbi módszer terápiás minőségű olajoknál nem ajánlott az esetleg oldószermaradványok miatt. A legmodernebb és jelenleg legdrágább kinyerési mód a superkritikus extrakció, azaz extrahálás. Ebben az esetben nagy nyomáson széndioxidot juttatnak a növényi részeket tartalmazó tartályba. A széndioxid ugyan megőrzi gáz jellegét, de cseppfolyós tulajdonságokat is mutat, így oldószerként viselkedik. Az eredeti növényi hatóanyagok széles spektrumát képes kioldani (gyanták, színanyagok, illóolajok és viasz), majd maradéktalanul elpárologni. Ez a módszer egyrészt környezetbarát, másrészt sok esetben a vízgőzdesztillációnál gazdagabb hatóanyagtartalmat is biztosít.
A terápiás minőségű illóolajok minden esetben gázkromatográfiás vizsgálaton esnek át, hogy a felhasználó pontosan tudja az adott illóolaj összetevőit és azok arányát. Ebből nyilván kiderül, hogy sokkal többről van szó, mint arról, hogy az adott illóolajnak kellemes e az illata. Az aromaterapeuták természetes növényi komponensekkel, molekulákkal dolgoznak. A természetes illóolajok azonban olyan szinergiában tartalmazzák ezeket a molekulákat, amelyek hatásukban messze túlszárnyalják az adott molekulák laborban izolált változatait. Itt találkozik a modern tudomány Isten patikájával.
Az illóolajok mellett nagy szerepet kapnak még a növényi olajok és macerátumok is.
A növényi olajokat hidegen sajtolással nyerik magokból, csírákból, vagy olajos növényi termésekből (pl. oliva vagy avokádó). Ezek az olajok zsírsav-, ásványianyag- és vitamintartalmukat tekintve különbözők, így nem csak az illóolajok hígítására, vagy masszírozásra használjuk őket, de saját jogon is önálló terápiás értékük van. A macerátumok olyan növényi olajok, melyekben egy második növény „ázott”, így adva át hatóanyagait az alapolajnak. Ilyen például a körömvirág olaj, vagy az orbáncfű olaj.
Hogyan hatnak az illóolajok
Egyrészt hatnak a szaglásunkon keresztül. A beszippantott illat, mint jel, impulzus jut ez az agy limbikus rendszerébe, ahol hormonválaszt vált ki. Azaz egy illat beszippantását követően testünk hormonok ürítésével reagál. Másrészt az illatmolekulák belélegezve a tüdőbe kerülnek, innen pedig a véráramba. Harmadik bejutási mód a bőrön, vagy nyálkahártyán át való felszívódás, ami szintén nagyon hatékony. Ezen kívül képzett terapeuták belsőleg is alkalmazzák az illóolajokat, ha ez szükséges.
Az aromaterápia egy szelíd, de hatásos eszköz, egészségünk, szépségünk, jól-létünk szolgálatában.
szöveg Aroma Pára
kép Edit Álomvilága
emtévé
