ÉLETKÁPRÁZAT
Önnön szabályaink között dühödten hörögve
Fekszünk magunk mellett gúzsbakötve
S görcsösen markolja saját kezünk
A halmozott javakat, pedig az nem az életünk
És fetrengünk sokszor, felvett kínok között
Markoljuk halálig, mi annyira meggyötört
S ökölbe zárt kezünk közül, az élet napjai
Úgy peregnek ki, mint a víz apró cseppjei
És oázis mellett is szomjanhalunk
Mert hamis a film
és más az élet, mit Istentől kapunk
És jóllakottan nézzük, a szörnyű éhhalált
Mert hol csak frázis van, ott ember utat nem talált
Mit kéne tenni…
Nem többet, mint átlátni e hamis filmen
az áttetsző kópián
Meglátni szívünkben legbelül, hogy senki nem különb
Csak olykor máshol játszunk, az élet furcsa szinpadán
Segítni akkor is kell, ha ezt senki nem várja el
S nem csak meredten nézni, a másik hogy botlik el
Bámulva közönnyel, másokat hogy dobál
vihar, élet, halál
Hanem szeretni, tenni, mindig embernek lenni,
És újra csak tenni, mindig csak tenni
másokért
2016. Október 15.
kép és szöveg Régeni János
emtévé
