VÁR A FELHŐKÖN TÚL
…ahogy az ösvény felfelé visz a hegyen,
Fodros felhők szélét, úgy érinti kezem,
S merülök lassú, ködös álmok közé,
Hová senki nem követhet, érzéseim közé,
S magamat fájdalomba zárom, visz léptem befelé,
Látom megrögzött életem, lassan összetörni,
Hol már a halott kövek, halomba hevernek,
Ott lészen új hazám, hol nem álmok kergetnek,
Két lábbal szilárdan, felhők széllén álok,
Új utak nyílnak meg, már tisztábban látok…
2016. Október 21.
kép és szöveg Régeni János
emtévé
