Mire egy pasi elérkezik odáig, hogy valóban lényeges dolgokon kezd töprengeni – az intimitás, szeretet, boldogság fontosságán (ez jellemzően harmincon túl kezdődik el), addigra szinte biztosan eljut arra a pontra, hogy úgy érzi, megőrül.
Nincs mintája, milyen egy “normális”, 21. századi férfi, miközben leketyeg az élet. Mindjárt jön a kapuzárási pánik, a szeme önkéntelenül idegen dekoltázsokat vizslat, hátha mégis újra kéne kezdeni ezt az egész párkapcsolatosdit. És közben felőrli, hogy beáldozza az életét a családja boldogságáért, a karrier álbiztonságáért, a gyerekért, bárakármiért.
Na de tényleg, milyen egy 21. századi férfi?
A család üzenete: katonadolog!
Mindenki ismeri a katonadolog kifejezést. Előbb-utóbb minden gyereknek meg kell ezt ismernie. Kinek jobban, kinek kevésbé. Ez az a belső érzelmi meghasonulás, ami lehetővé teszi, hogy egész életünkben konzekvensen elfordítsuk a figyelmünket mindenről, ami érzékenyen érint, amiről azt tanították, hogy katonadolog.
Hogy nem kell rá figyelni.
Minket nagyrészt olyan szülők neveltek, akik már megtanulták, hogy az élet nem habostorta. Tudják, hogy az iskola nehéz, sok tanulás, stressz, szenvedés, aztán a való élet még nagyobb küzdés. Ennek megfelelően készítették föl a gyerekeket.
Eleinte kevésbé, később egyre inkább arra nevelik őket, hogy ne hallgassanak az érzelmeikre, nem baj, ha nem olyan jó. Ha kényelmetlen, vagy nagyon fáj. Nem baj, majd úgyis elfelejti minden résztvevő. Az élet küzdelem, nem árt alaposan felkészülni. Ők is így tanulták a szüleiktől, akik az meg az ő szüleiktől, és ezt erősíti immár száz éve az oktatás is.
Ez azonban bizonyos érzelmek leválasztásához vezet. Ennek következényeként nem sok olyan családot láttam életemben, ahol a két szülő, a szülők-gyerekek vagy épp testvérek között igazi, mély, minden érzelmet tabumentesen érintő kapcsolódás állt volna fent.
Jön a leiskolázás
A család az alap érzelmi érettség (éretlenség) forrása. Egyből erre épül az oktatás. Ahol az ember érzelmi integritása, önmaga és közösségen belül elfoglalt helye csak, mintegy mellékesen merül föl a teljes rendszerben.
A magatartás jegy tükrözi.
Van 15 tantárgy, és van a magatartás, ami egymaga olyan lényeges dolgokat rejt egyetlen számjegy mögé, mint hogy valaki milyen érzelmi intelligenciával rendelkezik, mennyire képes megtalálni önnön belső stabilitását emberkörnyezetben.
Az iskola már csak azért is a család által megkezdett “munkára” épül, mert ha egy gyerek az otthoni környezetben azt tanulja meg, hogy ami neki igazán kényelmetlen, azt ne csinálja, még parancsra sem, akkor aligha lenne olyan gyerek, aki ezt a fajta, stresszes iskolát ott ne hagyná.
Szóval az embernek ez a vetülete mondjuk 1/15-öd résznyi (7%) fontossággal bír.
Ja, a magatartás jegyhez tartozó tantárgy már nem létezik, talán az erkölcs meg hittan icipicit hasonló.
Icipicit.
Inkább nem.
Szerintem inkább szeretet, kapcsolat meg boldog élet tantárgyak kellenének.
Nem azt mondom, hogy a gyerekeknek nincs szüksége oktatásra, de azt igenis, hogy egy másikra. Egy igazán emberközpontúra, amelyik a gyerekek egyéniségét maximálisan figyelembe veszi, és nem helyezi őket nyomás alá, versenyhelyzetbe. Erre már ma is vannak sikeres kísérletek a nyugati világban és Magyarországon is, de az oktatás egészének reformjára lenne szükség ahhoz, hogy egészséges lelkületű embereket adhassunk a világnak.
Az élet bár nem habostorta, de amint az ember átvergődik ezen a hülye elképzelésén, kiderül, hogy mégis az.
szerző: Pasivilág – Rozgonyi Zoltán
emtévé
