Mit hagyunk örökül?
Hiszem hogy van egy magasabb küldetésünk az öncélú életnél.
Kassai Lajos barátom azt mondta:
Sok kuglófot kell megenni azért a kevés kis mazsoláért.
Szavak, melyek értelmet nyernek, ha nem borsóként hányjuk őket a falra. Mostanság néha az én emésztőrendszeremet is megterheli a sok kuglóf, de azért akadnak mazsolák is. Nem igazán van késztetésem az írásra, akkor teszem ezt, ha valami inspirál. Néha az írásaim után kicsit úgy érzem, mintha mindenki előtt letoltam volna a gatyám, de nem bántam meg. Ha őszinteséget szeretnénk kapni, nekünk is annak kell lenni! Amit elkezdtem, annak pedig alappillérje az őszinteség. És mivel komolyan gondolom a szemléletmódváltást, szeretném ezeket a “csak szavakat” tartalommal is megtölteni.
Eredményesen együttműködni csak a hasonló tud a hasonlóval.
Csak az adott lélekállapotunknak megfelelő partnert, barátot tudunk bevonzani.
Az embert a tettei, cselekedetei minősítik. A népmesékben is a királyfiaknak szerencsét, világot kellett próbálniuk, és csak ha a próbákat kiállták, úgy nyerhették el méltó jutalmukat.
Az általam képviselt szemléletmódnak kézzelfogható eredményei vannak. És mivel a jövőnk utódaink helytállásától függ, nem attól, hogy mit tudunk felhalmozni és birtokolni életünk során, nem ártana nagyobb figyelmet fordítani gyermekeink nevelésére. A képlet nem egyszerű, ugyanis minden összefügg mindennel. Én nem arra szeretnék büszke lenni 10-20 év múlva, hogy milyen rangokat szereztek, hanem arra, hogy boldogan élnek, és velük együtt még sokan mások is.
Nem látok követni való példákat, én csak a természet törvényeit tartom követendőnek. Ott örök igazságok lelhetők föl. érdekek és manipulációk nélkül.
Véleményem szerint az élet célja a boldogság kéne hogy legyen.
Nem érdemes a múlt mintázatait követni, régen sem volt fenékig tejföl minden, csak a kényszer volt erősebb, és talán a választási lehetőség kevesebb. Az alapigazságokat megtanítottam a gyerekeimnek, ők már tisztában vannak azzal, hogy a boldogsághoz vezető út a szükségleteink minimalizálásával vezet. Tisztában vannak az egészséges életmód alapfogalmaival. Megértették, hogy a kritika, a véleménynyilvánítás, a mások hibáztatása értelmetlen, csak a tettek, a példamutatás számítanak. Nem követelőznek, szerények, elfogadnak mindent úgy, ahogy van.
A nevelés a szülő feladata, ezt nem lehet az iskolától elvárni. Az, hogy egyedül nevelem őket, semmiféle negatív hatást nem gyakorolt rájuk.
Én ezt a szemléletmódot tudom ismertetni, gyakorlatban bemutatni, ami ide vezetett.
Az utóbbi időben sokan felfigyeltek tevékenységemre, rajtam keresztül találkozhatnak hasonlók a hasonlókkal. Engem megkereső, azonos szemléletű, tevékenységű embereket tudok megismertetni egymással. Talán egy minőségi közösség építés kezdete ez. Szilárd meggyőződésem, hogy a hasonló csak hasonlóval tud eredményesen együttműködni. Öröm volt átélni azt az egy húron pendülést, amit pár hete az ország két különböző helyéről érkező vendégemnél láttam.
Nem hinném, hogy meg kellene különböztetni a falusi és a városi lakosságot.
Aa szemléletmód váltás mindenkinek boldogabbá teheti az életét. Én itt már az alapokat leraktam ezzel kapcsolatban, és eredmények is vannak. Továbblépéshez keresem azokat, akik hasonlóan gondolkodnak.
Gyerekeim jövőjével kapcsolatban nem azért vagyok nyugodt, mert jó tanulók, hanem azért, mert amibe belefognak, azt kitartóan és odaadóan végzik.
Egy ideje már foglalkoztat a továbblépés lehetősége. Az alap gondolat ennek a háznak, területnek a hasznosítása volt.
Sok minden volt rám hatással az elmúlt időszakban. Valamelyest letisztult a kép, hogy milyen irányba induljak el. Véleményem szerint szemléletmód változtatás nélkül, nem kívánatos élethelyzetekből lehetetlen kilépni.
Az, hogy a XXI.században ennyi sok tudás birtokában itt tartunk, óriási szegénységi bizonyítvány.
Át kell gondolni, érdemes-e az ide vezető beégett programokat követni, és régi elavult minták szerint élni az életet.
Az én életem, a gyerekeim, a környezetem a bizonyíték rá, hogy van létjogosultsága ezeknek a gondolatoknak.
Természetesen nem kötelező velem egyetérteni.
Én próbálok elfogadni mindent és mindenkit úgy és olyannak, amilyen. Nem hibáztatható senki és semmi, az emberek vezették magukat oda, ahol pillanatnyilag tartanak, és a változtatás is csak rajtuk múlik.
Mindennek az áldozatos szeretettel végzett munka az alapja.
A könnyű élet csak illúzió.
Mostanság egy munkahellyel szembeni elvárás, hogy ne kelljen megszakadni, és jó sok fizetés legyen. Ezzel a szemléletmóddal nem igazán lehet ötről a hatra jutni.
Mindenkit nem lehet megmenteni.
A kútnak nem szokása szaladgálni a szomjazók után.
Az embernek van képessége és vannak igényei. Ha ez a kettő nincs egyenes arányban, akkor baj van.
Vagy növeljük a képességeinket, vagy csökkentjük az igényeinket.
Ha ezt nem tesszük meg, marad az elégedetlenkedés.
Sokan szeretnének változtatni pozitív irányba az életükön. Őket szeretettel biztatom, merjenek nekiállni, megéri!
Jól működő közösséget ideológiai megfontolásból szerintem nem lehet felépíteni.
Egy értékrend köré rendeződhetnek hasonló gondolkodású emberek. Ebből kialakulhat közösség, ha kiállja az idő próbáját. Húsz éve van rálátásom különböző közösségekre, látni jó és kevésbé jó példákat. De meglátásom szerint a beégett programok ott is éreztetik hatásukat.
Az élet célja a boldogság, a feltétel nélküli elfogadás kevés helyen valósult meg.
Én inkább a befelé forduló antiszociális alkat vagyok. Csak az utóbbi időben nyitottam a külvilág felé. Most már van mit mondanom, vannak referenciáim, meg is tudom mutatni amiről beszélek.
Voltak próbálkozásaim társat bevonni, együtt elkezdeni itt valamit, de leginkább a profitéhség határozta meg az érdeklődést.
A feladat nem egyszerű, ezért nagyon szép és motiváló.
kép és szöveg Szombathelyi Tibor
Életiskola Bárdudvarnok
emtévé
