Régeni János – az ízutazó Chef – újra zarándokol
Szabadság
Sokszor és nagyon sokféleképpen félreértelmezett szó, manapság a szabadság. Elsősorban a párkapcsolatokon belül értik félre lelki és fizikai értelemben egyaránt.
Igen, félreértik.
Mindenki jól hallotta!
Azt gondolják, hogy a párkapcsolaton belüli szabadság kicsapongást, vagy akár nyitott kapcsolatot jelent, ahol bárki, bárkivel, bármikor…
Állítom, hogy köszönő viszonyban sincs a szabadság e fogalmakkal.
De miért érthetjük félre?
Manapság a kapcsolatok zömét, szeretet címén a ragaszkodó birtoklás határozza meg. Vannak hosszú kapcsolatok, nagyon hosszúak is, amelyek erre támaszkodnak az együtt töltött évek során.
Persze, ha nem is mindig, de sok esetben bekövetkezik a katarzis. A párok, nagy fájdalmak árán, eltávolodnak egymástól és külön utakon indulnak tovább.
A ragaszkodás és a birtoklás, mint korunk ópiuma, behálózza, mérgezi napjainkat.
Mint egy seb, ami kifelé gyógyultnak tűnik, de befelé betokosodva lappang. Kívülről nem látszik, csak belül gyulladt.
Hogyan tudná egy olyan ember helyesen értékelni a szabadságot, aki élete nagy részét merev, görcsös ragaszkodásban élte? Szinte sehogy.
A fogalom – számára, csak bajforrást, ingoványos talajt jelent.
De a szabadság, más.
Nem arról szól, hogy bárkivel, bármikor, bárhol és azt teszek amit csak akarok.
Nem. Ez az önkényesség, vagy ha úgy tetszik szabadosság.
A szabadság annyit tesz, hogy szabad akaratomból, tiszta lelkemből dönthetek bármilyen kérdésben.
Megválaszthatom kit szeretek, vagy kivel vagyok együtt és felelősséget vállalok a tetteimért. Szabadon gondolkodom és a gondolataim irányát is én jelölöm ki.
Szeretni, csak szabadon lehet. Csak szabad ember tud őszintén szeretni.
A szeretet végtelen, nem kell félni, hogy kifogyhatunk belőle és valakinek nem jut majd elég, hosszú életünk alatt.
Szeretni sok embert lehet. Nem csak szerelemmel, hanem színtiszta, baráti szeretettel is. Nem kell félnünk, ha a társunk mást is szeret, ha szerelemmel csak felénk fordul. A szerelem ettől nem csorbul és kevesebb sem jut nekünk. Kifogyhatatlan ez a kút és mélysége végtelen.
Szeretni parancsra, láncokkal béklyózva nem lehet.
A megkötések, a “csak engem szeress és senki mást”, birtokviszonyt jelent.
De hogyan lehet birtokviszonyba zárva szabadnak lenni és szeretni?
Sehogy!
Ha egy kutyát megkötsz egy lánccal, ott marad, de ez a láncnak szól és nem neked.
Ha szereted a kutyádat és szabadon hagyod élni, saját elhatározásából, önként marad majd veled.
Persze olykor külön utakra indul, de mindig hű marad és szabad akaratából visszatér hozzád.
Van különbség a lelki láncok és a szabad akarat között.
Nem is kicsi!
Akik hosszú ideig éltek leláncolva, hogyan is érthetnék a különbségeket. Hiszen annyira megszokták már az évek alatt, hogy azt tekintik egyedül elfogadhatónak és normálisnak. Azt hiszik, csak így lehet élni.
A gyógyulás hosszú és nagyon sok türelemre van szükség hozzá, de majdnem minden esetben elérhető.
Szabadnak lenni szívben és lélekben, nem bűn!
Az egyik legfelemelőbb, legőszintébb érzés a világon. Nem utolsó sorban a szeretet egyik alappillére.
Ne féljünk hát tőle, és ne hátráljunk azok elől, akik így élnek.
Vessük le mi is a láncainkat, és éljünk, érezzünk és szeressünk szabadon!
emtévé
