Leesett a jeggyűrűm az ujjamról
Mindez valamelyik télen a nyíregyházi vadasparkban történt a kakaduknál. Ahogy húztam ki a rácson a kezem, odaesett a kis kakaduhoz, aki beszélni is tud – szia, helló, köszönöm, kérem, szeretlek, meg ilyesmik szerepelnek a repetoárjában.
Nagyon megörült neki, elvitte a kis földbe ásott kincseskamrájába, ahol kavicsok, tollak, színes kis izécskék voltak már “elrejtve”.
Kértem, könyörögtem, hogy adja vissza
Bár közben magamban teljesen feladtam, hiszen ez egy madár, hogyan értené meg, mit akarok.
Aztán eszembe jutott, hogy keresek egy szép kis gyöngykavicsot, és azt ajánlom fel csereként.
El akarta venni, de nem adtam oda, ellenben folyamatosan mondtam, hogy kérem a gyűrűt.
Pár perc elteltével megértette!
És igen, odament a kincseskamrájához, felvette a gyűrűmet, visszaadta!
Kicsit kellett csak erőlködnöm, hogy elengedje. Megköszöntem, én odaadtam neki a kavicsot, és mikor elindultunk tőle, utánam kiabálta sokszor, hogy szeretlek!
Mint egy harmadik típusú találkozás
Egy idegen lénnyel tudtam kommunikálni!
Azt hisszük, mi vagyunk a csúcs, mindennek a teteje, és egy húsz centis kis madár mégis megértett, csak így, egyszerűen…
szöveg Balogh Anita
emtévé
