A NETRANDI plakátja

Az úgy volt, hogy kész lett a darab.

Mit tesz ilyenkor a szerző, aki rendező is egyben? Elkezd szereplőket vadászni a színházi világ széles palettáján. De ez korántsem olyan egyszerű, mint azt a földi halandó gondolná.
Mert persze sok színész van – jajj, de mennyi – és olyan is sok van, aki alkalmas lenne a szerep eljátszására, de a szerző mindig tökéletességre vágyik. Arra, hogy az életre kelt szereplői úgy nézzenek ki, ahogy maga előtt látta őket írás közben, olyan hangon szólaljanak meg, és pont úgy.
Vagy legalábbis majdnem pont úgy.

Ilyen felállást találni kegyelmi helyzet.

De a NETRANDI esetében megtörtént. PÁLFALVI DOROTTYA rendező
KISS ERIKA személyében megtalálta a tökéletes nőt, aki pont annyira dundi, és pont annyira szexi amennyire kell. Miközben tud esendő is lenni, meg szomorú, de rendelkezik kellő öniróniával, és mindezt egyszerre képes megcsillantani a megfelelő pillanatban.

És akkor jött a férfikérdés.

Mint a darabban, és az életben, itt is neuralgikus kérdés volt. Mert mitől tökéletes valaki egy szerepre?
Hát attól ha nem játssza, hanem éli a figurát.
Ha annyira beég a szerep, hogy azon a hangon kér a boltban egy kiló kenyezet is.
SIMON ATTILA az alternatív színház világából érkezett a darabba, ez az első bulvárszínházi szerepe. Persze azért minden bulvársága ellenére ez a komédia is tele van árnyalatokkal, színekkel, amik élvezetessé, és játszhatóvá teszik az előadást.

És a pincérnő…

A néma epizódszerep lehet hálás és hálátlan. A szinésztől függ, mit hoz ki belőle.
TALJÁN VIOLETTA üdítő fiatalságával, és női vonzerejével mindenképpen plusz színt visz az egyébként is színekben bővelkedő előadásba.

És akkor jött a trailer.

Minden előadásnak kell. Enélkül ma már nem is lehet színdarabot ajánlani.
Na itt jött a képbe NÉMETH BOTOND operatőr, aki sokkal több annál. Izzig-vérig filmes ember, aki filmben lát, filmben gondolkodik, és friss, új szemléletmódjával még hozzátett a darabhoz.