Miért gondolod hogy tilos a fájdalom
Takarnivaló helytelen titok
Én nem hiszem
Ahogy azt sem, hogy ritka megélni a zuhant, szétszakadt, védtelenség kínjait
Hasznodra válik
Enélkül értelmetlen a tér, mely körbefog
Hasztalan a boldog suttogás
Nincs tétje a létnek.
A lélek nem érett féktelen szárnyaira
Csak van
Bóhócruhában jársz egy szűk világban
Festett mosolyod megolvadva könnyként folyik le patakokban
Majd tömbbé dermed
Viaszbábú lettél a panoptikumban
Körbevettek élő emberek
Színpadon állsz
Üvegszemekkel előre nézel
de sosem látsz el a hátsó sorba
Nem tudod, talán tudni sem akarod
Ki tapsol hangosan újra és újra
A darabod közben, lábujjhegyen
Várva tekinteteted
Nyitná az ajtót, ha megengeded
Karöltve vinne a tilostalan titkos
átkozottul piszkos
őrülten való jelen felé
Én csak meg tudlak rázni, tanítlak fájni
Végig karcolom maszkodat
Meghasad
Láthatom igazi arcodat
milyen szépre csiszolta
a fevlállalt sorsod
Most egészen egész vagy
Lehet én tapsoltam, pont a hátsó sorban
Akarom hogy észrevedd
kép Lara Zankoul
emtévé
