Mint szakács nagy hangsúlyt fektetek az organikus (Bio) termesztésű alapanyagokra, melyek Istennek is tetszőek.
Nem nagy területen viszont eleget termelünk a családdal közös erővel ahhoz hogy jusson is, maradjon is. Pár növényfélét termesztünk mi Istennel egy Rendszerben, harmóniában. Krumpli, répa, bab, borsó, hónapos retek, paprika, paradicsom, uborka és tökfélék díszítik azt a pár száz négyzetméteres kertet amellyel “gazdálkodom”.
Lényege a természetből jövő garantált minőségű élelmiszer vagy készétel alapanyag.
Nem vagyok nagyravágyó, fösvény, tehetetlen. Aki termel az tudja, hogy a föld tele van élettel és a természet dolgozik ezért bizonyos “veszteség” éri ami általában 10-20 % között mozog. De gondoljunk arra hogy annak a kis kukacnak is táplálkoznia kell hogy a földdel harmóniában tudjon életet alkotni. Ha meg úgymond veszteség ér azt az egyéb állataim előszeretettel úgyis elfogyasztják ami szintén belekerül a körforgásba. Sok helyen és emberek fejében az Isteni Rend és természetes körforgással ellentétben születik meg a vegyszerezés gondolata ami nem tesz igazán jót sem nekünk sem a földnek sem a természeti környezetnek! Idén sem lett másképpen mint hogy termeljünk.
Sokkal jobb görnyedni egy célért gazolva mint a minősíthetetlen élelmiszernek kikiáltott NEM ÉL-ELEMI szereket fogyasztani.
A gaz olyan hogy csak a pangó részen nő, ami nem terem. Ezt is megfigyeltem. Május elején már megvettem a termelői (bejáratott helyről) palántákat sokat “drágán”.
Elültettem szép sorközökkel, hogy nyugodtan mászkálhassak köztük csodálva Istent és művét, majd fogyasztva gyümölcsét, mely soha nem volt tiltott! Amikor háború dúl sok a veszteség, ahogyan van jó úgy van gonosz is amely arra törekszik hogy munkádat tiporja de te azt fogd másra, pl időjárásra. Így jártam én is. Az egész délutáni munkámat egy hajnali kemény fagy elvitte. Sokszor úgy vagyok ezzel, hogy benne van a pakliban, mert a természet kiválaszt: az erős él a gyenge elhullik. Van ilyen növényél állatnál is de az ember más, ott más a helyzet! DE idén más volt a helyzet.
Rábíztam Istenre a dolgot.
Benn hagytam a földben az összes elfagyott “palántát”. Közben jöttek az esős időszakok dúlt a háború az egekben, bár sajnáltam hogy a gonoszság a munkám felett teret nyert, nem csüggedtem. És lőn a csoda maga! Három hét, egy kis “gaz” ami igaz ki-ki kandikálnak az új palánták, amiből idén még paradicsomok lesznek! Mert Isten jó és jó tanító!
Hitet ad egy általunk vesztes helyzetnek hitt dologban.
Persze ehhez el kell tudnunk rugaszkodni a “valóságtól” és elhinni azt, hogy TEN-MAGadban van a te IS-TENed, amikor úgy érzed minden veszve! Azóta természetesen vettem még négy palántát, de csak azért mert így lesz kerek a történet! Én mint ember azt javaslom, hogy mindenki, aki teheti tegye boldogabbá önmagát akár csak egy palántával ami, ha gondozzuk kiváló termést fog hozni.
Isten tanít – ha hagyjuk, hogy tanítson és megmutatja nekünk mire képes és általa mire vagyunk mi képesek.
Ha egy ilyen dologban tudunk változást hozni az életünkben akkor gondoljunk arra, hogy igen is egy fecske is tud nyarat csinálni!
Mindenkinek jó kertészkedést, és a terményhez igen jó étvágyat kíván
Cseh Róbert udvariszakács
emtévé
