Anystis cf. baccarum
A természetfotósok közül egyesek az erdő vadjait figyelik, mások a madarak rejtett életébe próbálnak bepillantást nyerni, megint mások a rohanó patakon táncoló fények megkapó szépségét akarják visszaadni egy-egy kockán. Van, akit a virágok hoznak lázba, van, akit a virágok körül repkedő méhek, és vannak akik még ennél is közelebb hajolnak. Én lehasalok a patak mellé, nem törődök a különleges szépségű hunyorokkal, hanem a sokkal szerényebb madársóskát kémlelem. Nem az épp nyíló, halovány virágait, hanem egyszerű, zöld leveleit. Nem feltétlen rovarokat keresek, hanem gyakran még náluk is apróbb, szemmel szinte láthatatlan lényeket. Olyan lényeket, amikre csak nagyon kevesen csodálkoznak rá. Elsősorban azért, mert nem tudják, s nem is sejtik hogy ott vannak, s ha egyszer-egyszer mégis látják, nem tudják, vajon mi lehet az. Olyan dologra pedig nehéz rácsodálkozni, ami annyira apró, mint egy porszem, és csak sejtjük, hogy talán mégsem porszem.
Ilyen például ez az apróság. Szélsebesen cikázó narancssárga pont egy jelentéktelen növényke levelének szőrei közt. Villámgyorsan, körbe-körbe szaladgál, s csak egy-egy réshez érve pihen meg, ilyenkor van néhány másodpercem jobban szemügyre venni. Hat lába van. Köztudott, hogy a rovaroknak van hat lába, a pókszabásúaknak pedig – így az atkáknak is – nyolc jutott. Kevésbé köztudott azonban, hogy a legtöbb atka a petéből kibújva hatlábú lárvaként kezdi meg életét, a hetedik és nyolcadik lábát csak az első vedlése után szerzi meg. Tehát ez a 0.3 mm hosszúságú parány az angol elnevezés szabad fordítása után (whirligig mite) egy búgócsiga-atka lárvája, amely növények felületén szélsebes köröket leírva rohanja le apróbb prédáit, főleg más atkákat és ugróvillásokat, néha pedig akár növényi tetvek fiatal példányait.
Ez egészen “Világok harcát” idéző posztapokaliptikus kép lett a láthatatlan, villámgyors, ragadozó idegenről.
kép és szöveg Újvári Zsolt
emtévé
