A bennünket körülvevő egyre betegesebb világ okozta kihívásokra véleményem szerint csak együtt működve, közösségeket alkotva találhatunk megoldásokat.
Még pedig úgy, ha egy követhető értékrend köré csoportosulva egymásra találnak a hasonlóan gondolkodók. Az érdeklődők sokszínűsége elengedhetetlen feltétele a sikeres együttműködésnek, és az is, hogy nem a profit szerzés, hanem a befektetett munkával egyenes arányos jövedelem a cél, potyautasok nélkül. Ahol mindenki tisztában van azzal, hogy nem vehet el többet, mint amennyit ad.
A pénz, a birtokolt vagyon hosszabb távon nem feltétlen jelent biztonságot, csak a szabadság illúzióját kelti.
Bármilyen válság pillanatok alatt elsöpörheti. A jól együttműködő közösség nyújthat biztonságot ilyen esetekre is. Pénzzel lehet vásárolni sok sok függőséget, de teremthetsz vele függetlenséget is.
A városnak szüksége van a vidékre, és fordítva is így igaz. Szeretném összekötni a vidéken élő termelőt, és a városban élő jó minőségre vágyó vevőt. Szeretnék kidolgozni egy modellt, fél illetve egy hektáros mintagazdaság megépítésére, a nulláról indulva, legolcsóbb, természetes, helyi anyagokból épült házzal. A terület benépesítve őshonos állatokkal, helyi gyümölcsfákkal, kerttel. Szeretném ennek a felépítését teljes mértékben bemutatni. Ennek az építésébe közben be is lehetne kapcsolódni.
Szükség van élet iskolára!
A fogyasztói társadalom „még több sem elég” életvitelével a profit oltárán égeti a jövőt. A folyamatos növekedésre épülő világgazdasági modell évtizedek óta válságból válságba zuhan. Jelenleg is csak a világ jegybankkárjai által összehangolt fedezet nélküli pénz nyomtatással tartható lélegeztető gépen. A vészharangok régóta konganak, és ezt egyre többen hallják meg.
Próbálnak kitérni a pazarló világ mindent maga alá temető lavinája elől.
Városban és falun, nagy részben városi életmódot folytató lakosság egyre több mindentől kerül függőségi viszonyba.
Ezáltal észrevétlenül teljesen kiszolgáltatottá válik. Ennek az országnak több mint a fele nem termel értéket, és magáról sem tud gondoskodni. Súlyos terhet róva ezzel az aktív dolgozó rétegre. A közmunka program sem jelent megoldást. A vezető politikai pártok csapdában vannak. Kénytelenek lélegeztető gépen tartani ezt a széles réteget. Amely szavazataikkal könnyen eldöntheti egy választás kimenetelét. Amíg ez a probléma nem oldódik meg, nehéz elképzelni javulást. Az életiskolák, példamutatás, szemléletmód váltás ezen a kilátástalan rétegen is sokat segíthetne.
Szükség van olyan helyekre, ahol gyakorlati tudásból lehet meríteni az egyszerű természet közeli fenntartható életmód elsajátításához.
Nem csak arra az esetre, ha a jelenleg „olajozottan” működő társadalmi berendezkedés fogaskerekei közé egy előre nem várt esemény éket verne. Hosszú távon működő példákat kell mutatni a fiataloknak, a vidéki élettel kapcsolatban. Ehhez szemléletmód váltásra, és a beégett programok törlésére, szoros együttműködésre van szükség.
Én csak egy Apa vagyok, aki évek óta egyedül neveli három lányát. Akit egyre többen keresnek meg olyanok, akik változtatni szeretnének életükön. Merjünk nagyot álmodni!
Hiszek az összefogás erejében.
Másfél éve az első rólunk készült filmben elhangzott tőlem egy mondat:
Tegyük jobbá ezt a világot!
Ezt ma is így gondolom…
Én ehhez a leírt terveimmel, és az életterünkkel tudok hozzájárulni. De támogatók nélkül nem lehet ilyen dolgokat megteremteni. Az együtt, azt jelenti, hogy az emberek, szellemileg, fizikailag és anyagilag is kiveszik a részüket az új életforma megteremtéséből.
kép és szöveg Szombathelyi Tibor
Életiskola Bárdudvarnok
emtévé
