Mostanában sokan fordulnak hozzám azzal a kérdéssel, mennyire nehéz átállni a falusi életmódra, milyen gyorsan lehet megszokni a vidéki letformát, egyáltalán lehet-e önellátó módon élni.
Az Életiskola fórumain részletesen beszámolok arról, nekem ez mennyire és hogyan sikerült.
Most egy olyan ember gondolatait szeretném megosztani veletek, aki már kipróbálta magát ebben a helyzetben.
Szombathelyi Tibor
Én már voltam remete, kétszer is.
Az első csak kezdés volt, így szoktak az emberek belebukni a dolgokba. Először csak elköltöztem Budapestről egy dunántúli faluba. Ráadásul a Belvárosból, ahol minden egy percre van, bolt, tömegközlekedés, színház, mozi, iskola, munkahely, fodrász.
Megvettem egy parasztházat és rögtön szinte az összes pénzemet beleraktam, hogy olyan házam legyen, amilyet kábé a Rózsadombra lehet elképzelni.
Nagyon rossz ötlet volt.
Először is, az első télen jött a döbbenet, hogy attól, hogy központi fűtéses – még nem volt gáz a faluban – tehát vegyestüzelésű kazánnal oldottuk meg a kérdést, még rengeteget kell dolgozni azért, hogy legyen meleg. Nagyon sokba kerül, és az ember ébredés után rögtön koszos is lesz.
Aztán a kerti dolgok is nehezebbek, mint az ember gondolná, és minden sokba kerül, a szántást fizetni kell, vetőmag, kapálás, a megtermett dolgokkal is kell csinálni valamit, befőzés stb.
Én még állatokat is tartottam, mindenfélét. Etetni kell őket, a takarmány is pénzbe kerül, nagyon sok a munka vele, vasárnap is éhesek, meg állandóan.
A nyaralás és az egyéb programok is felejtősek.
És koszos lesz az ember folyton.
Amikor ezekkel a dolgokkal végzett, már egy kicsit idegenül érzi magát a luxus-fürdőszobájában.
Egy családot fenntartani bárhol sokba kerül, szóval dolgozni is kell, ami miatt még kevesebb időd van kapálni, és füvet nyírni, és az állatok is már a kapuban várnak.
Azt hiszem, gyorsan rájöttem, hogy ez nem nekem való, erre születni kell.
A második felvonást már tapasztalatokkal felvértezve kezdtem el.
Először is felfogtam, hogy nekem kell alkalmazkodnom a környezetemhez, nem pedig azt átalakítani az elképzeléseim szerint.
Az igényeket is nagyon alaposan meg kell fogalmazni, és minden helyzetben szem előtt kell tartani.
A legfontosabb amit meg kell érteni, hogy szinte teljesen vissza kell térni az alapokhoz. A mai kor vívmányaiból csak azt, és annyit szabad használni, amennyire feltétlenül szükség van.
Szóval vettem egy jó állapotban lévő parasztházat egy nagyon kicsi településen, falunak se lehet nevezni.
A házat csak annyira alakíttattam át, hogy a parasztház jellegéből adódó legnagyobb komfortot nyújtsa.
Cserépkályhát és sparheltet rakattam, a régi kamrát alakíttattam át fürdőszobának, igyekeztem mindent eredetiben megtartani, a hajópadlót,a régi cementlapot mindent, ami megtartható volt.
A kertben is csak akkora részen csináltam veteményest, amekkora elég volt ahhoz, hogy a boltban jóformán csak lisztet és cukrot kelljen vennem.
A kert többi részét parkosítottam. Olyan hellyé alakítottam, amire öröm ránézni és az embernek nem mindjárt a restanciák jutnak eszébe.
És dolgoztam persze, mert itt is minden pénzbe kerül, de ahogy meghúztam az ésszerű határokat, minden élhetővé vált.
Nagyobb léptékben én úgy gondolom, ha nincs az ember mellett egy összetartó család, sok emberöltős tapasztalat és megfelelő anyagiak, akkor nem tudja végigcsinálni
Ki lehet vonulni a társadalomból, és nagyon alternatív módon bebizonyítani, hogy nem kell pénz az élethez, de én még nem láttam olyat, akinek ez sikerült volna.
kép Szombathelyi Tibor
emtévé
