Szóval, az igazság az, hogy szeretek főzni…
Hiába hosszú évek megfeszített munkája, jó pár étteremtulajdonosnak és hozzá alig-alig értő kollegának, nem sikerült nekik eltántorítani ettől. A céljuk ugyan is az volt, hogy ne szeressem azt, amit csinálok. pedig be kell vallanom, hogy nagyon profik voltak ebben, de hála a barátaimnak és jó pár embernek, még ma is örömmel állok a tűzhely előtt. Teszem ezt annak ellenére, hogy húsz éve konyhafőnökként dolgozom, sikeres és annál is sikeresebb, vagy akár veszteséges üzletekben. hosszú idő ez, elhihetik. Egy amerikai Chef, aki könyvet adott ki megpróbáltatásairól, ezt jegyezte le önvallomásként: „egész életemben, mióta szakács vagyok, embereket manipulálok, vagy engem próbálnak manipulálni. nem szeretem az embereket. Az ételeket szeretem. Azok úgy viselkednek, ahogy mi hozzájuk állunk. Ha szeretettel, fordulunk feléjük, mindig meghálálják”.
Tehát ott tartunk, hogy főzés.
A konyha olyan, mint a Narniába vezető szekrény
Nincsen rajta semmi extra, de ha beszippant magába, egy csodákkal teli világban találják magukat. Bevallom, még mindig vannak felfedezetlen részei és ismeretlen sarkai, amit még szeretnék bejárni ebben az életben. Ha velem tartanak, hétről-hétre, akkor együtt tudunk felfedezéseket tenni ebben a gyönyörű csodavilágban. Remélem, meghoztam a kedvüket.
Akkor csapjunk is a lovak közé
Az első kirándulásunk helyszíne két országba kalauzol el minket úgy, hogy egy tányéron belül összeolvadnak, egységbe forrnak.
Irány a görög szigetvilág és Symi szigete
Sültpaprikás fetakrém
A magyar sárga paprikákat és a zöldpaprikát – egy négyszemélyes adaghoz, két két darabot -, előmelegített sütőbe tesszük és addig sütjük míg a héja meg nem pirul. Ekkor azt észleljük, hogy a héja elválik a húsától. Kiszedjük őkelméket és egy nedves konyharuhával letakarjuk, amíg kissé meghűlnek. Amikor ez megvan, az előkészített Fetát és a pucér sültpaprikákat összetörjük, (vagy daráljuk) krémes állagúra. Ízesítjük három gerezd fokhagymával, (amit hozzáreszelünk) és görög oregánóval. Csepegtetünk hozzá négy evőkanálnyi olivaolajat és még egyszer átdogozzuk.
Az első könnyű, mediterrán ételünkkel, meg is lennénk. most tájoljuk át, képzeletbeli iránytűnket és irány Spanyolhon, ezen belül Galicia.
A történet hasonló, mint az előbb, de pár fokot állítani kell a koordinátákon.
négy személyre veszünk 2 darab, jól megtermett kápia paprikát és az előző módszerrel megsütjük, majd mezítelenre vetkőztetjük őket. A friss juhsajttal, vagy kecsketúróval összepasszírozzuk, míg egynemű nem lesz. Utána füstöltpaprika port szórunk rá, kevés olíva olaj kíséretében, akár a görög krémnél és még egyszer elkeverjük.
Mind a két krémet, hűtőben érleljük pár órán keresztül, majd friss, vagy ropogósra pirított kenyérrel fogyaszthatjuk.
Miközben falatozunk, csukjuk be a szemünket és próbáljuk elképzelni vagy felidézni, gasztronómiai utazásunk helyszíneit.
Jó étvágyat, kellemes utazást!
üdvözlettel
Régeni János a világ második legjobb chefje
emtévé
