Egy ház sokféle lehet, mégis amikor egy gyereket megkérünk, hogy rajzoljon házat, valami olyasmit fog rajzolni, aminek van oldala, ablaka, csúcsos teteje és persze kéménye.
Dekleva Gregorič éppen egy ilyen házat tervezett Logatec-ben, Szlovéniában.
Végtelenül egyszerű forma, aminek a stílusát alapvetően meghatározza az egész tetőgerincen végigfutó “kémény”, ami egyébként a ház legnagyobb részén, fölülvilágító ablak. A ház külső falain nincs sok ablak, ami van, az viszont tökéletes helyen, aranymetszésben töri meg a ház faborításának egyhangú ritmusát.
A fény felülről árad szét a ház egészében, ragyogó hangulatot árasztva a terekben, kiemelve az egyszerű formák szépségét.
A burkolatok, szigorú következetességgel, egységes formanyelvet alkotnak, a ház tágas, és fényes tereiben.
A 205 négyzetméteres ház minden zuga tökéletesen kihasznált, és minden tér derüsen világos.
A fa természetessége könnyedén emeli a tájba a puritán épületet. A színek meleg hatása az épületen kívül és belül egyaránt érvényesül.
Az épület úgy követi a tradicionális formákat, hogy közben formabontó, és merészen esztétizálva, szabadon átkölti a konvencionális tereket, de mindenütt funkcionális marad.
Dekleva Gregorič az eget belsőépítészet elemként beletervezte az épületbe, ahogy a fények napszakoktól, évszakoktól, és időjárási viszonyoktól függő változását is, különleges, folyton változó hangulatot biztosítva ezzel az épületnek.
Mint minden jól épített házban, itt is a konyhával egybe épített ebédlő a lakás középpontja. Itt nyeri el igazi értelmét a kémény forma. A hatalmas fatüzelésű kályha az elválasztó elem, amely az eget a földdel összeköti virtuálisan és valóságosan egyaránt.
A vastag falak tároló elemek, amelyek mindent magukba rejtenek, aminek nem kell állandóan szem előtt lenni. A szűknek tűnő ablakok fényterelői régi, középkori templom ablakok mintájára terelik a fényt a belső térbe, maximálisan alkalmazkodva a Nap járásához.
A minimál stílus következetesen fut végig mindenütt, szép egységben tartva a ház minden pontját.
A beton és a fa semmiben sem mondanak ellent egymásnak, a mesterséges és a természetes anyag letisztult egyszerűsége szépen símul össze a belső tér harmóniájában.
Ez az a ház, amiből nem lehet elvenni, és amihez nem lehet hozzátenni. Tökéletes, élhető tér a maga egyszerűségében.
szöveg Pálfalvi Dorottya
kép Flavio Coddou
emtévé