Készíts nekem egy angyalt. Tudod, olyan tenyérbe illőt, nem nagyobbat, mert mindenhová el kell, hogy kísérjen. Strapabíró legyen, mert folyton úton vagyok. Meg legyen meg benne minden, hogy igazi angyal lehessen.
Gyönyörű felkérés.
Záros határidőn belül kiderült, hogy nem tudok ilyet készíteni, nincs olyan technikai tudásom, amivel kecses, beton, fa vagy vasangyalt tudnék önteni, minden más pedig eltörne, kivéve, ha varrom, de az meg nem biztos, hogy angyalnak nézne ki, a tű soha nem volt igazán a barátom. Szóval nem akartam kutyát, dinoszauruszt, vagy akármire hajazó szárnyas teremtményt készíteni, de mivel, remélem nevezhetem barátomnak a felkérőt, aki alkalmanként önzetlenül segít az én sokszor hepehupás és meredek kanyarokkal tarkított utamon, így úgy döntöttem, meglepem egy igazán szép darabbal és felkutatom a várost, hátha találok valamit. Ha őrangyal kell, akkor őrangyal kell, nincs mese. De mitől igazi egy angyal? Sokat megnéztem, voltak köztük aranyosak, szépek, mívesek, egyszerűek, porcelánok, gipszből készültek… millió dologból készülhetnek az angyalok, de valahogy egyiket sem éreztem igazinak. Megmosolyogtattak, de nem voltak igazi őrangyalok, egyiknél se éreztem azt, hogy velem kellene jönniük. Sok helyet bejártam, mikor megpillantottam egyet. Fenséges, kecses, légies, nyugalmat árasztó, szemet gyönyörködtető, elegáns, kedves, erőt sugárzó. Őt igazi angyalnak találtam. De volt egy kis szépséghibája. Üvegből készült. Ez a vékony, törékeny anyag volt az végül, amiből egy igazi, erős, védelmező őrangyal életre kelt. Legyen strapabíró…
Igen, ezt gondoljuk az angyalokról.
Hogy mindent kibírnak…
Mindenkit körbevesznek angyalok.
Jó emberek, segítők, védelmezők, támogatók. Akikhez bátran fordulhatunk, ha elakadunk, ha bajban vagyunk, ha segítség kell. Általában erősek, megbízhatóak, nyugalmat árasztanak, stabilak. Nem akarjuk észrevenni, hogy az ilyen emberek legtöbbje üvegből készült. Nem márvány, gyémánt, vagy kőszikla. Pont azért ilyen segítőkészek, kedvesek, sokat tapasztaltak, mert akár az üveg, különös érzékenységgel kezelik a fényt és átengedik magukon, hogy abból másnak is jusson, nem tartják meg maguknak önös érdekből. Akár az ablaküveg, amin keresztül bevilágít a napfény, akkor is, ha erősen tűz és közben égeti, akkor is, ha előtte bevert rá az eső, akkor is, ha erős szél fújta milliószor ezelőtt.
Az igazi angyalok üvegből vannak, csak mi hisszük naivan, hogy törhetetlenek.
Az igazi angyalok nem marokba valók, ők fényre születtek, nem lehet őket zsebben tartani, sem kisajátítani, mégis mindig érezni a jelenlétüket. Egyetlen dolgot kell tennünk csupán. Vigyázni rájuk. Mert egy angyal, ha rosszul bánunk vele, összetörik, ha nem figyelünk rá, nem törődünk vele, bemocskolódik, és a piszkos üveg nem engedi át a fényt, a meleget, amire mindannyian annyira vágyunk. Egy angyal eltörik vagy tovaröppen, ha nem vigyáznak rá. Alig látni, amikor elmegy, hisz átlátszó, akár az üveg, egy ideig talán észre se vesszük, hogy nincs már ott. Aztán hirtelen belénk hasít, hogy nélküle bizony éget a nap, szakad ránk az eső és erősen az arcunkba vág a szél, a kezdetben észrevétlen hiány pedig hirtelen elviselhetetlenné válik.
Ha vannak jó emberek, barátok, önzetlen segítők, erős, megbízható védelmezők mellettetek, soha ne feledkezzetek meg róluk, ne vegyétek a jelenlétüket biztosnak és az erejüket végtelennek. Az igazi angyalok, akár az üveg, sok szempontól erősek, mégis könnyen eltörhetnek. Vigyázzatok hát Rájuk, hogy sokáig vigyázhassanak Rátok.
emtévé
