– Hogy van?
– Köszönöm a kérdést, minden rendben, nem betegek a gyerekek most épp, hála égnek, túl vannak a influenzaszezonon. Mi is jól vagyunk szerencsére.
– És ön hogy vagy?
– Az egyáltalán nem érdekes.
Kristóf beszélgetése egy barátjával, augusztus 31-én. Akkoriban, miután Kristófnak többszöri nekifutásra sem sikerült megnyugtató választ találnia arra a pofon egyszerű kérdésre, hogy mi az életben a legfontosabb…
Kristóf gondolatait 24 évvel később felesége Rozália jegyezte le. Akkor még egyáltalán nem értette, hogy miért tartotta a férje ennyire fontosnak ezt az egyszerű kérdést, de nem hagyta nyugodni a dolog. Olybá tűnt, hogy férje bogarat ültetett a fülébe…
Hat évvel Kristóf halála után április 8-án, Rozália, egy szép tavaszi napon felvette kedvenc ruháját – egy sárga blúzt és egy vörös szoknyát – majd elindult, hogy papagájának, Sacinak megvegye azt a szép új tengerkékszínű ülőkét, amit már korábban kinézett neki. Örömmel lépdelt a tavaszi napfényben az állatkereskedés felé. Amikor belépett megszólalt az ajtó fölé elhelyezett kis papagájos csengettyű…
A mámoros vásárlás pontos részeleteire csak később tudott visszaemlékezni. Amikor hazaérkezett, végre nyugodt körülmények között vehette szemügyre az ülőkét. Büszke volt magára, hogy a kék szín mellett döntött, az jól megy Saci türkiz tollaihoz. Elhatározta, hogy nem vár tovább, – minek is várna – most odadja neki. Óvatosan kicsomagolta…
Rozália elfogyasztott ebédje fölött, – ami éppenséggel spenótfőzelék tükörtojással volt, – lassan, halkan, lágyan kevergette a kávéját. Közben Sacit szemlélte, aki lászólag teljes közönnyel fogadta a vadonatúj ülőkéjét. Rozália férje, Kristóf bizonyára roppant boldog lenne, ha látná, amint Saci csak kipróbálta vègre az új kalitkabútort. Amint ott révedezett a tavaszi napsütésben Rozi, eszébejutott az állatkereskedővel lefolytatott beszélgetés is:
– 2450 forint lesz.
– Köszönöm.
– Én is, és hogy van?
– Á, pocsékul, ne is kérdezze. Hétfőn derült ki, hogy az asszonynak a tályogját műteni kell. Nekem meg el kell innen költöznöm, mert a főbérlő eladta a boltot a fejem fölött. – És maga, hogy van?
– Az egyáltalán nem érdekes.
kép Martin Stranka
emtévé
