A nagy tanya öreg
Na nem a kora miatt, csak olyan benyomást tesz. Kicsit omladozó, kicsit elhanyagolt, csak a kerítés, ami régebben nem is volt, tűnik robusztusnak, bár az is lassan kidőlőben. Pedig látszik rajta, hogy valaha szebb napokat is látott.
De a nagy tanyán rend van, vagyis inkább megszokott szabályok, amit az itt élők hagyománynak titulálnak. Bent a szobában nemzetes urak ülnek, gazdagon terített asztaloknál. Lábasjószág és vad, gyümölcs és bor bőven. Édes habok, omlós tészták nyalánkságnak. Falnak és vigadoznak, vagy falnak és veszekednek, de mindig dobnak valamit a szolgáknak.
A szolgák örülnek a maradéknak, hiszen van azon hús még, jut a családnak, barátnak. Dolgoznak uraiknak, takarítanak utánuk és irányítják a kutyákat, akiknek már csak a lerágott, velőtlen csont jut.
A kutyák ennek is örülnek
A fehérre szívott csontért cserében szívesen tanulnak meg lerágott vezényszavakat és acsarkodnak arra aki kerülgeti a tanyát, vagy ha kell egymásnak esnek.
A nagy tanyán rend van. Az okát már nem lehet tudni, hogy miért uraskodhatnak a nemzetes urak, miért szolgálják őket a szolgák és hogy miért olyan morcosak a kutyáik.
De ahogy leszáll az est, az urak nyugovóra térnek, nagyon recseg alattuk az ágy. A szolgák a holnapit készítik, de nincs gondjuk a málló festékre, a vizes falra. A kutyák kint járkálnak a kerítésnél, néha neki-neki ugranak morogva. Nem zavarja őket, hogy az oszlopot beleroppannak.
A nagy tanya áll az éjben. Körülötte a földek, rétek, erdők, puszták, hegyek, folyók és lápok.
Bár ezek is a tanyához tartoznak, rég nem foglalkozik velük senki, hacsak nem számít annak a kizsigerelés. A nemzetes urak dőzsölnek, a szolgák kegyeikért dolgoznak, a kutyáik meg védik őket mindentől és mindenkitől.
Ám a sötétben, ha jól figyelsz, a tanya körül farkasok poroszkálnak, rókák osonnak. Figyelik a tanyát. Ami valaha nekik is helyet adott. Nem volt kerítés, bejárhatott bárki, elmehetett bárki.
A vadak figyelnek és várnak
Tudják hogy a kerítés gyönge, tudják hogy egyszer elalszik mindenki. Akkor….akkor majd újra bejutnak. Néhány farkas és róka ezt sem szívesen várja ki. Közelebb megy, nézi hol tudna betörni, elzavarni a kutyákat, szolgákat, urakat. Visszavenni ami az övék. Igazán annak örülnének, ha a farkas kölykök az urak csontjaival játszanának, a kis rókák a kutyák száradó farkáért kergetőznének. De ha végre övék lesz a saját földjük, már ezt is elfelejtik.
A nagy tanyán rend van. A bentiek tudatlan nyugalomban vannak, bízva a szokásban és a kutyák agyarában. De a farkasok már ásnak, a rókák keresik a réseket.
emtévé
