A fiatal vidra egyedül csatangolt a réten. Ritka dolog volt, mert az ilyen, még éretlen fiatalok inkább bandáztak pár évig, az anyák a kölykeikkel járnak, csak az idős kanok voltak magánosak. Ennek a vidrának talán elhaltak testvérei, barátot meg nem szerzett. De ez láthatóan nem szomorította.
Amúgy is elég virgonc népség, sokat játszanak, kötözködnek bárkivel és bármivel, ha útjukba akad. Ez is éppen egy békát dobálgatott a hátára fekve, néha beleharapva, hogy ne ugráljon. Majd mikor elunta, lerágta a szegény jószág lábait és a felfúvódott testet otthagyta a vízben.
Nekiállt tisztogatni magát, kényesek erre, de egyszerre felkapta fejét, hosszú nyakát nyújtogatva figyelt valamit egy közeli bokros alatt. Valami kavargatta a vizet, aztán egy fekete árny kivágódott a vízből, be a bokrok alá. A csillogásból látszott, hogy egy kisebb halat fogott, azt rágta. Egy nyérc volt, a vidránál jóval kisebb vízi rabló. Nosza, a vidra jó játékra lelt. Némán becsusszant a víz alá, majd éppen a nyérc előtt kivágódott a vízből. Az nagyot nyikkant, majd fújtatva nekitámadt. Bár gyors volt, a vidrával nem állhatott ki versenyre. Elkapta, feldobta, majd ráfeküdt és leugrott róla.
A nyérc őrjöngött. Ez a vidrának tetszhetett, mert gonoszul folytatta a gyalázást. A szerencsétlen vesztére a vízbe próbált menekülni, de ott még rosszabb dolga lett. Néha látszott amint a vidra vigyorogva húzza, néha csak kidobta magasra.
Biztos halálig abajgatta volna, ha nincs ott a vén bivaly. Az látta a történést, de nem zavarta nagyon. Megfontolt jószágként inkább furcsállta ezt a fene nagy vergődést. Egy dobásnál a nyérc éppen a hátára esett. A vidra kivágódott utána a vízből, de finom érzékei jelezték a vészt és a levegőben fordulva inkább visszacsobbant, majd kissé odébb kiemelkedett és nézte mi lehet ez a nagy sáros valami.
A megtört nyérc legurult a bivaly túloldalán és igyekezett minél csendesebben elosonni. A vidra ráfüttyentett a nagy állatra. Az ránézett és megrázta szőrös füleit. Nem tűnt veszedelmesnek, így fekve még nagynak sem.
A vidra kiúszott a sekélyesbe és hol csúszva a hasán, hol púposan járva közelebb ment. Néha füttyentett, hátha ráveheti valamire ezt a fekvőt. Mivel az nem volt jó társ semmi játékban, a hátuljához került és egy gyors ugrással megharapta a farka tövénél.
De ez már sok volt. A bivaly felugrott, mordulva megfordult és egy darabon megzavarta, majd szarvával egy csomó hínárt meg sarat, meg egy lazán fonott vesszővarsát lökött a pimasz felé. Az becsúszott a víz alá, és itt-ott felbukkanva mérgesíteni kezdte. De a bivaly vén volt, nem hajlott az ilyesmire. Hogy nyugalma legyen, inkább elindult a nádba. A vidra még követte kicsit, még elé is úszott, hogy megfordítsa, de mikor látta, hogy ebből nem lesz semmi, elúszott a szétkotort csíkveremhez fogni valamit ebédre.
kép és szöveg Somlai Tibor
emtévé
