Alig pár perc telt el azóta, hogy hazatértem a kedvenc, régimódin, sátrakkal és alacsony pavilonokkal berendezett piacomról.
A konyhapulton kiterítve, egy gyönyörűség hevert előttem, gyalult tök képében. Illatozva sárgállott, csigákba göndörödő hajával és mellette egy csomag zöld kaporlevél tette fűszeresebbé a konyhám levegőjét.
Tök.
Nem tudtam soha megérteni az emberek berzenkedését ettől a csodálatos zöldségtől. Számomra, gyermekkorom óta a kulináris Mennyország egyik alappillére. Föl nem foghattam, hogy mit nem lehet szeretni benne.
Persze ha nagyon belegondolok, ilyenkor mindig kedvenc íróm, őrült szakácsának a szavai jutnak eszembe.
Az nem baj, ha rossz ételeket rontanak el. De az igenis bűn, ha jó ételeket rosszul tálalnak fel – kiabálta, homlokán kidagadó erekkel, az ámuló légionáriusok felé, a Nagy Levin.
Igaza lehet, még ha őrült volt akkor is. Ennyi a nagy titok. Ennyi a titka a töknek is.
Az ételek nem tehetnek arról, hogy ki eszi őket.
Méltatlanul félreértették és száműzték az asztalokról. Mindezt azért, mert pár hozzá nem értő, vagy lelketlen ember, nem nyúlt elég szeretettel és tisztelettel hozzá.
Micsoda vétek és galádság!
Sajnálkoztam azokon a szerencsétleneken, akiknek nem volt részük abban, hogy egy finoman elkészített tökfőzeléket egyenek.
Annyira könnyed és finom, hogy még húst sem kíván maga mellé.
Csak elrontaná, vagy elnyomná az édeskésen savanyú, bársonyos ízét.
Maximum a vasárnapi marhapörkölt megmaradt szaftját, vagy egy óvatosan, lassan sütött tükörtojást visel el magán, de azt is csak nagy nehezen, úgy, hogy önnön magát, kissé meg kell erőszakolnia.
Mindegy is…
Szóltam hozzá kedveskedve és végigsimítottam, fiatalos tincsein. Ne félj kedveském, én méltó módon fogok veled bánni és tisztelettel főzlek majd meg!
Ahogy ezeket elsoroltam, mintha mosoly suhant volna végig az elképzelt arcán, de az biztos, hogy könnyű sóhajt hallatva adta meg magát nekem.
Az apróra vágott fehérhagyma, már lesózva dinsztelődött a lábosban, egy kanálka libazsír, megnyugtató társaságában. Pirosló, érett paradicsomhúst aprítottam a deszkámon és a lábosba szórtam egy hirtelen mozdulattal.
Paccs! – mondta a paradicsom és pillanatok alatt szétesett a sercegő alapban, pirosával meghalványítva a hagyma fehérségét.
Hagytam, hogy a zsír és a só áldásos tevékenysége által, az alap, a lehető legjobban szét tudjon esni és csak amikor ez bekövetkezett, akkor tettem rá az aranyló tökfürtöket.
Nem hagytam túl sokat magára, a számára túlságosan forró lábosban, éppen csak egyet kanyarítottam a főzőkanalammal rajta.
Gyengéd és lassú mozdulattal felöntöttem a hétvégi húsleves és tej homályos elegyével és a tűzhelyem lángját, kisebbre vettem, hogy ne essen szét idő előtt.
Előttem a deszkán, a késem éle alatt, a kaporlevél frissen hersegett, amíg el nem érte a megfelelőn apró méretet.
Huss! – mondtam neki és a gyöngyöző lébe szórtam, pont a fürdőző tökszálak tetejére.
Még öt perc és készen is lesz, mondogattam magamba, hogy el ne felejtsem.
A másik lángon egy kanál libazsírban, lisztet pirítottam zsemlyeszínűre és a maradék kapor mellett, egy csipetnyi sóval kedveskedtem neki.
A piacról hozott friss tejfölt, már percekkel ezelőtt simára kevertem egy habverővel és csak arra várakozott, mikor csatlakozhat a készülő főzelékhez.
No no! – kisbarátom kacsintottam rá cinkosan – neked még várakoznod kell egy keveset. Első, a halványbarna rántás lesz és csak utána következel te.
Közben a lábosban a tökfürtök, lassan megpuhultak, de csak annyira hagytam nekik, hogy kissé haraphatóak, frissek maradjanak és ne essenek szét.
Lassan hozzákevertem a gyöngyöző, zsíros, pirított lisztet és készre főztem két perc alatt. Érzéssel a tetejére csurgattam a kikevert tejfölt és óvatosan, nehogy összetörjem a főzeléket, egyenletesen elkevertem.
Kanalam táncot járt a felszínén, majd megkóstoltam.
Nem rossz, csettintettem a nyelvemmel, de egy-két kanál cukrot és egy kevéske sót, még magáénak kíván, hogy tökéletes legyen.
A gázt elzártam alatta és pihenés képen, a tűzhely szélére húztam, majd a munka után, a jól megérdemelt pihenés okán, zuhanyozni indultam.
Az idő csak jót tett neki, mondtam magamba, percekkel később és elégedetten nyalogattam a kanalamat…
HOZZÁVALÓK
- 1kg frissen gyalult tök
- 1db fehérhagyma
- 1db érett paradicsom
- 3 evőkanál zsír, kettő a rántásba, 1 a tök alá
- 1 csomag friss kapor
- 1 l tej, vagy fél liter híg húsleves és fél liter tej
- 1,5 dl tejföl (20 %-os)
- só, ízlés szerint
- 2-3 evőkanál cukor
- 3 evőkanál liszt
- ízlés szerint aki szereti egy csepp, 10% os ecet
szöveg Régeni János
kép Pataki Takács Edit
emtévé
