Engedd el!
A hócipőm tele van ezzel a mondattal, valószínűleg azért, mert nekem soha nem ment. Nem tudom, hogy kell elengedni. Tele van a fejem ezer emlékkel emberekről, akiket szerettem és akik már nincsenek velem, elszalasztott lehetőségekkel, mi lett volna ha… kérdésekkel, és van bennem számtalan, felgyülemlett negatív érzés is. Félelem, rettegés élethelyzetektől, a jövőtől, haláltól, frusztráció, értéktelenség- és tehetetlenség érzés, és van bennem egy nagy adag harag és düh is. Negatív érzések. Gúzsba kötő, megrekesztő, folyamatosan a béka segge alatt tartó negatív érzések, amik megakadályozzák a továbblépést, a felszabadultságot, a boldogságot. Olyan ez, mintha egy elefánt ülne a mellkasodon.
Ott kísértenek este, mikor aludnál, ott vannak, mikor reggel felébredsz
Leselkednek rád minden percben és ahogy egy pillanatra is egyedül maradsz, egy pillanatra is elgyengülsz, egyetlen pillanatra nem tartod kordában a gondolataidat, jönnek és Rád ugranak, aztán maguk alá temetnek. Mindent ellepnek és nem tudsz kimászni alóluk, csak annyit érzel, hogy elszívják az utolsó csepp erőd is, és hiába hadakozol, sokkal erősebbek. Néha meg már hadakozni sincs erőd. Van, hogy egyszerűen csak megadod magad nekik, elfekszel a padlón, aztán megvárod, hogy kitombolják magukat. Ez olyan kifosztott érzés. Mintha egy idegen erő fogná a lelked és elvinné a testedből. Pislogsz, levegőt veszel, ellátod a feladataidat, de mintha nem lennél már ott magadban. Üressé válsz. És akkor jönnek bölcsek és mondják, hogy engedd el.
Na ilyenkor nem szoktam sajnálni, hogy nincs lőfegyverem, mert sanszos, hogy használnám
Komolyan gondolja bárki, hogy van olyan létforma a földön, aki ragaszkodik ehhez az állapothoz? Ha rámarkolsz egy izzó vascsőre, azt garantáltan eldobod. Ezzel sincs másként, olyan messzire hajítanád, amennyire csak tudod, hogy az emléke se kísértsen, csak valahogy nem megy. Hogy kell elengedni? A hogyanra már nem tanítanak meg a bölcsek, mert azt ugye „Neked kell megtalálnod”. Én engedtem le folyón dobozban, raktam alá máglyát, kötöttem héliumos lufira, hogy elröptessem, mentem le ezüstlépcsőn, jöttem fel aranyon, meg a jó ég tudja, miket vizualizáltam, meg mikkel próbálkoztam de csak ott voltak másnap megint. A többség, akárcsak én, megpróbál küzdeni ezek ellen az érzések ellen. Hosszú időbe telt, mire megértettem, hogy felesleges, mert ezt a csatát így soha nem nyerhetem meg. Ne valami ellen küzdj, hanem valamiért. A negatív érzések, mint félelem, fájdalom, harag, düh nem megszelídíthetők. Van viszont egy remek tulajdonságuk. Rettenetesen erősek.
Ülsz egy sötét gödör alján
Marha mély, esélytelen, hogy kimássz belőle. Viszont nem vagy egyedül. Szemben veled egy hatalmas musztáng. Szemmel láthatóan nem túl barátságos, kitágult orrlyukakkal fújtat, zihál, idegesen toporog, nagyokat dobbant a patáival, kész rá, hogy agyontaposson. Mit csinálsz most?
Megvárhatod, hogy egy rossz mozdulatodra összetörjön, leélheted az életed egy sötét gödör alján egy óriási musztánggal. VAGY! Összeszedheted minden bátorságod és felülhetsz a hátára. A musztángod erős, képes rá, hogy egyetlen ugrással, helyből kirepítsen abból a sötét gödörből.
A félelmeid, a haragod, a dühöd iszonyatos erőforrások
Hatalmuk van. Ha nem tudod őket elengedni, hát használd. Ülj a hátukra és engedd, hogy elrepítsenek a célodig. Használd az erejüket alkotásra, tegyél olyat, amihez eddig nem volt erőd, vagy bátorságod, írj, fess, segíts másoknak, sportolj, dolgozz új terveken, fordíts az életeden, keress új perspektívákat, csinálj bármit, csak tedd bele ezt az erőt és elképesztő energiákat szabadíthatsz fel. Lovagold meg a negatív érzéseket és engedd, hogy segítsenek kimászni a gödörből. Ne a gödör, ne a musztáng ellen küzdj. Küzdj azért, hogy kimássz onnan. A musztángod erős, Neked meg pont az fogyott el, használd hát az övét és fordítsd a saját hasznodra. Így már nincs hatalma fölötted. A musztángod összetörhet, de lehet a legnagyobb szövetségesed is. Rajtad áll, mit kezdesz vele.
emtévé
