A bohóc sír, az angyal nevet,
Sorban álltam,
térdre löktek a szófegyverek.
fülem bedugva
talpra állok
Nem hallok többet,
most már látok.
Levél hullik
Bőrig ázok
Megrázom magam,
tovább fázok
Tűzet gyújtok
átmelegszem
Ruhám száraz,
meg sem rezzen,
őszi mezőn végig fekszem.
Este lesz, majd nappal váltja,
Fényt szórok a szivárványra,
Kiabálok, néma szívvel
Dobban a hang,
kéken lángol
megjöttem az éjszakából…
kép és szöveg Bélay Krisztina
emtévé
